A zsoltárok
49. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, Kóráh fiainak, zenekísérettel.
2. vers
Halljátok meg ezt mind, ti népek; vegyétek fületekbe, világ lakói ti, mind;
3. vers
ti is, közönséges emberfiak, ti is, rangos emberek fiai, gazdagok és szegények!
4. vers
Szájam beszéljen bölcs dolgokat, szívem tűnődése belátásokat!
5. vers
Fülemet példaszóra szegezem, citerahangnál fejtem rejtvényemet!
6. vers
Miért féljek gonosz napokban, melyekben a nekem cselt szövőknek bűne vesz körül?!
7. vers
Ezek erejükben bíznak és gazdagságukkal dicsekesznek.
8. vers
Senki meg nem válthatja semmiképpen testvérét; váltságdíjat nem adhat érte Istennek –
9. vers
túl drága lelküknek a váltságdíja: abba kell hagynia örökre –
10. vers
hogy örökösen éljen és ne lássa meg a vermet!
11. vers
Hiszen azt látja, hogy bölcsek meghalnak, okos és esztelen együtt pusztul el, s vagyonukat másokra hagyják.
12. vers
Bennük úgy él, hogy házaik örökké tartanak, és lakóhelyeik nemzedékről nemzedékre; nevükkel tájékokat neveztek el.
13. vers
De még az értékes ember sem időzik itt sokáig; hasonlóan a barmokhoz: elnémul!
14. vers
Ez az sorsuk azoknak, kiknek magukban van bizalma s azoknak, akik ő utánuk beszédeikben gyönyörködnek: (Hangosabban!)
15. vers
vágó juhokként a halálra vannak kijelölve, a halál fogja legeltetni őket, s reggel az egyenesek fognak uralkodni rajtok. Alakjuk a Seolba enyészik; elszakadnak lakóhelyüktől.
16. vers
Az én lelkemet azonban Isten meg fogja váltani a Seol kezéből, mert magához fog venni engem! (Hangosabban!)
17. vers
Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának tekintélye megnövekedik,
18. vers
mert semmit sem visz magával, amikor meghal, tekintélye nem száll le utána!
19. vers
Ha életében áldottnak mondja is magát; ha dicsérnek is, hogy jót tettél magaddal:
20. vers
mégis csak atyáinak nemzedékéhez tér, azokhoz, akik sohasem látnak világosságot.
21. vers
Az olyan ember, akinek tekintélye van, de nincs értelme, hasonlít a barmokhoz: a némaságba jut.
Könyvek
