A zsoltárok
88. zsoltár
1. vers
Zenekísérettel előadandó ének, Kórá fiai(tól)nak, a karvezetőnek. Panaszos hangon énekelni! Tanító költemény az ezrahita Hémántól.
2. vers
Jahve, (szabadításom Istene) szabadító Istenem! Nappal kiáltok, az éjen át Előtted vagyok!
3. vers
Jusson orcád elé imádságom! Nyújtsd füledet kiáltó számhoz!
4. vers
Mert betelt a lelkem a rosszal, életem a holtak országáig jutott.
5. vers
Azok közé számítanak, akik a verembe szállanak alá, olyanná lettem, mint hős, kiben nincs erő!
6. vers
Elkönyveltek a holtak közé, mint egy általszúrt, aki a sírban nyugszik, kiről többé nem emlékeznek, kit a Te kezed szakított külön!
7. vers
Te tettél engem alá a verembe, (a sötétbe, a mélybe) a sötét mélységbe!
8. vers
Haragod heve súlyosan rám nehezült, hullámaid mind lenyomtak.
9. vers
Ismerőseim mind távol álltak tőlem, utálattá tettél számukra; bezártak és nem tudok kimenni;
10. vers
szemem elsenyvedt nyomorúságom miatt! Egész nap hívtalak, Jahve, markomat Utánad nyújtottam:
11. vers
vajon a holtakkal teszel-e csodát? Vajon a lankadtak fölkelnek-e, hogy Neked hálát adjanak? (Hangosabban!)
12. vers
A sírban hirdetik-e kegyelmedet; az elveszettek helyén hűségedet?!
13. vers
Ismertekké válnak-e csodáid a sötétségben s igazságosságod a feledés földén?
14. vers
Ami engem illet, segítségért kiáltottam hozzád, reggel korán megkeresett Téged imádságom!
15. vers
Miért taszítod el, oh Jahve, lelkemet, rejted el előlem orcád?!
16. vers
Nyomorult vagyok s gyermekkorom óta halálra váló, félelmeidet hordoztam, majd eszemet vesztem!
17. vers
Heves kitöréseid rajtam mentek által, rémségeid elnémítottak;
18. vers
vizekként vettek körül minden napon, együtt rajzanak körülöttem.
19. vers
Messze vitted tőlem a szeretőt és a barátot; ismerőseim – csak a sötétség…
Könyvek
