A zsoltárok
143. zsoltár
1. vers
Zenekísérettel. Dávidtól.
Jahve, hallgasd meg imádságomat! Hőségedben vedd füledbe esdeklésemet! Igazságosságodban felelj nekem!
2. vers
Ne kélj ítéletre szolgáddal, hisz orcád előtt egy élő sem lehet igazságos!
3. vers
Mert lelkemet ellenség üldözte, életemet földre verte; sötétségbe hurcolt engemet, mint az őskor halottait.
4. vers
Szellemem csüggedten borul rám, szívem bensőmben megmerevült.
5. vers
A kezdet napjaira emlékeztem, mindenféle tetteidről elmélkedtem, Kezed alkotásain tűnődtem.
6. vers
Kezemet Feléd terjesztettem, lelkem, mint a szomjú föld epedt Utánad! (Hangosabban!)
7. vers
Jahve, sietve felelj nekem! Szellemem elsenyved: ne rejtsd el orcádat tőlem, különben azokhoz leszek hasonló, akik a kútba szállanak alá!
8. vers
Reggel hallasd velem kegyelmedet, mert Benned bízom! Ismertesd meg velem az utat, melyen járnom kell, hisz hozzád emelem lelkemet!
9. vers
Jahve, ments meg ellenségeimtől, mert Nálad keresek fedezéket!
10. vers
Taníts arra, hogy azt tegyem, ami tetszik Neked, mert Te vagy Istenem! Jó Szellemed vezessen engem egyenes földön!
11. vers
Nevedért eleveníts meg, oh Jahve! Igazságosságodban vidd ki lelkemet a szorongatottságból!
12. vers
Kegyelmedben némítsd el ellenségeimet, veszítsd el lelkem minden szorongatóját, mert rabszolgád vagyok!
Könyvek
