A zsoltárok

141. zsoltár

Fejezetek:

… 139 140 141 142 143 … ⇤ ← 141 → ⇥

1. vers

Zenekísérettel adandó elő! Dávidtól.
Jahve! Hívtalak! Siess hozzám! Halld meg szómat, mikor hozzád kiáltok!

2. vers

Könyörgésem úgy álljon Elődbe, mint füst-áldozat; kezem alkotása, mint esti áldozat!

3. vers

Szájamhoz őrséget állíts, oh Jahve; állj őrt ajkamnak (ajtajánál) kapujánál!

4. vers

Ne hajlítsd szívemet gonosz dologra, hogy semmirekellőséget művelő emberekkel elvetemülten gonosz tettekre ne vetemedjem; hogy ne lakmározzam ínyencségeikből!

5. vers

Verjen meg engem (egy) az igazságos: kegyelem lesz az! Feddjen meg: olaj az a fejemnek! Ne vonakodjék attól a fejem! (Ha folytatják, imádságom lesz gonoszságaik ellen!) Hisz még imádságom is értük van bajaikban.

6. vers

Le fognak zuhanni a sziklák oldalán s akkor meghallják szavaimat, mert azok kedvesek.

7. vers

Mint mikor valaki szánt és széthasítja a földet, úgy szóratnak el csontjaink a Seol színén.

8. vers

Hisz Rajtad függ, Jahve, a szemem; Benned rejtőzöm el; ne ontsd ki lelkemet!

9. vers

Őrizz meg a tőrtől, melyet vetettek nekem; a semmirekellőséget cselekvők kelepcéitől!

10. vers

Essenek az elvetemültek együtt saját (hálóikba) kelepcéikbe, míg én tova jutok!