A zsoltárok
132. zsoltár
1. vers
A felvonulók éneke.
Jahve, emlékezzél meg Dávidról, minden nyomorgatásáról; róla,
2. vers
ki megesküdött Jahvénak; ki megfogadta Izráel Erősének:
3. vers
nem megyek be házam fedele alá, nem szállok fel ágyam terítőjére;
4. vers
nem engedek álmot szememnek, sem szempillámnak szunnyadást,
5. vers
míg helyet nem találtam Jahvénak, lakóhelyet Jákób Erősének!
6. vers
Lám, Efratában hallottunk Róla; erdős tájakon találtuk meg:
7. vers
menjünk hát be lakhelyére, boruljunk le lábának zsámolyánál!
8. vers
Kelj föl, Jahve, hogy megpihenésed helyére, menj, te és erősséged ládája!
9. vers
Papjaid öltözzenek igazságosságba, kegyeseid ujjongjanak!
10. vers
Szolgádért, Dávidért, ne utasítsd el fölkented arcát!
11. vers
Meg is esküdött Jahve Dávidnak hűségesen, nem (fordul) távozik el tőle: Tested gyümölcséből akarok valakit trónodra ültetni!
12. vers
Ha fiaid szövetségemet és tanúságaimat, melyekre tanítani foglak, megőrzik, fiaid is örökké trónodon fognak ülni!
13. vers
Mert Jahve Siont választotta, azt kívánta lakhelyéül:
14. vers
Ez az én nyugvó helyem örökre; itt fogok lakozni, mert ezt kívántam!
15. vers
Élelmét gazdagon meg akarom áldani, szegényeit kenyérrel megelégíteni;
16. vers
papjait szabadításba öltöztetni s kegyesei vígan ujjongjanak!
17. vers
Ott akarok szarvat sarjasztani Dávidnak, fölkentemnek mécset készíteni.
18. vers
Ellenségeit szégyenbe öltöztetni, míg rajta korona ragyogjon!
Könyvek
