A zsoltárok
104. zsoltár
1. vers
Áldjad, én lelkem, Jahvét! Igen nagy vagy Te, Jahve, én Istenem! Fenséget és pompát öltöttél Magadra!
2. vers
A világosságot úgy öltöd Magadra, mint egy köpenyt; az eget úgy feszíted ki, mint egy sátrat.
3. vers
Ő deszkázza alá a vizekkel a mennyei felsőházakat; Ő csinál a felhőkből kocsisort; Ő járkál szelek szárnyán.
4. vers
Angyalait szelekké teszi, szolgáit tűzlánggá.
5. vers
Ő helyezte a földet szilárd alapokra, hogy soha-soha meg ne inogjon;
6. vers
a mélység vizeivel, mint egy ruhával befedte azt, úgyhogy a hegyeken vizek állottak.
7. vers
Szidásod elől elfutottak, mennydörgésed hangjától riadtan menekültek;
8. vers
fölemelkedtek a hegyek, alászállottak a völgyek mostani helyükre, melyet nekik kijelöltél;
9. vers
határt szabtál, hogy azon túl ne menjenek, vissza se térjenek, hogy újra elfedjék a földet.
10. vers
Ő az, aki a forrásokat patakokba (ereszti) küldi, melyek hegyek között csavarognak;
11. vers
azokat isszák a mező összes vadjai; azokból oltják szomjukat a vadszamarak.
12. vers
Mellettük laknak az ég madarai; ágak közül énekelnek.
13. vers
Ő az, aki az égi felsőházakból megáztatja a hegyeket.
14. vers
Ő az, aki füvet sarjaszt a baromnak, veteményt az ember szolgálatára, aki kenyeret hoz elő a földből;
15. vers
bort, mely a gyenge ember szívét megvidámítja; olajjal arcokat fénylőkké tesz és kenyérrel megszilárdítja az ember szívét.
16. vers
Tele isszák magukat Jahve fái, a Libanon cédrusai, amelyeket ültetett;
17. vers
amelyeken madarak fészkelnek, például a gólya, melynek ciprusok képezik a házát.
18. vers
A magos hegyeket a zergéknek, a sziklákat a borzoknak teremtette menedékül.
19. vers
A holdat az ünnepi idők jelzésére teremtette; a napot is, amely ösmeri nyugtának idejét.
20. vers
Beállítod a sötétséget és éjszaka lesz; akkor megmozdul az erdőnek minden vadja;
21. vers
akkor a fiatal oroszlánok zsákmány után bömbölnek, ételüket követelve Istentől;
22. vers
ha a nap fölkél, visszavonulnak és tanyájukon lefeküsznek.
23. vers
Most az ember megy ki, hogy tevékenykedjék, hogy dolgozzék estig.
24. vers
Mily sok a Te alkotásod, Jahve! Mindet bölcsességgel alkottad; a föld telve van teremtményeiddel.
25. vers
Itt van lám a tenger, nagy és széles minden irányban; benne számtalan nyüzsgő lény, kicsiny állatok nagyokkal;
26. vers
rajta hajók közlekednek, a krokodil, melyet Te formáltál, hogy játsszál vele.
27. vers
Mindannyian Te reád várnak, hogy a maga idejében megadd eledelüket.
28. vers
Te adsz neki, ők összegyűjtik; megnyitod Kezedet s betelnek jóval.
29. vers
Ha elrejted orcádat, rémület fogja el őket; ha visszavonod szellemüket, kimúlnak és visszatérnek a porba.
30. vers
Ha elküldöd Szellemedet, megteremtődnek s megújítod a talaj színét.
31. vers
Örökké tartson Jahve dicsősége, örüljön Jahve teremtményeinek!
32. vers
Az, aki ha a földre csak rátekint, az megriad.
33. vers
Hadd énekeljek Jahvénak, amíg csak élek; hadd muzsikáljak az én Istenemnek, amíg vagyok!
34. vers
Legyen kedves Neki tűnődésem; én meg hadd örüljek Jahvénak!
35. vers
Ki fognak veszni a földről a vétkezők és az elvetemültek többé nem lesznek. Áldjad lelkem Jahvét! Hallelu Jah! (Magasztaljátok Jaht!)
Könyvek
