A zsoltárok

Psalmul 104


Capitole:


versetul 1

Áldjad, én lelkem, Jahvét! Igen nagy vagy Te, Jahve, én Istenem! Fenséget és pompát öltöttél Magadra!


versetul 2

A világosságot úgy öltöd Magadra, mint egy köpenyt; az eget úgy feszíted ki, mint egy sátrat.


versetul 3

Ő deszkázza alá a vizekkel a mennyei felsőházakat; Ő csinál a felhőkből kocsisort; Ő járkál szelek szárnyán.


versetul 4

Angyalait szelekké teszi, szolgáit tűzlánggá.


versetul 5

Ő helyezte a földet szilárd alapokra, hogy soha-soha meg ne inogjon;


versetul 6

a mélység vizeivel, mint egy ruhával befedte azt, úgyhogy a hegyeken vizek állottak.


versetul 7

Szidásod elől elfutottak, mennydörgésed hangjától riadtan menekültek;


versetul 8

fölemelkedtek a hegyek, alászállottak a völgyek mostani helyükre, melyet nekik kijelöltél;


versetul 9

határt szabtál, hogy azon túl ne menjenek, vissza se térjenek, hogy újra elfedjék a földet.


versetul 10

Ő az, aki a forrásokat patakokba (ereszti) küldi, melyek hegyek között csavarognak;


versetul 11

azokat isszák a mező összes vadjai; azokból oltják szomjukat a vadszamarak.


versetul 12

Mellettük laknak az ég madarai; ágak közül énekelnek.


versetul 13

Ő az, aki az égi felsőházakból megáztatja a hegyeket.


versetul 14

Ő az, aki füvet sarjaszt a baromnak, veteményt az ember szolgálatára, aki kenyeret hoz elő a földből;


versetul 15

bort, mely a gyenge ember szívét megvidámítja; olajjal arcokat fénylőkké tesz és kenyérrel megszilárdítja az ember szívét.


versetul 16

Tele isszák magukat Jahve fái, a Libanon cédrusai, amelyeket ültetett;


versetul 17

amelyeken madarak fészkelnek, például a gólya, melynek ciprusok képezik a házát.


versetul 18

A magos hegyeket a zergéknek, a sziklákat a borzoknak teremtette menedékül.


versetul 19

A holdat az ünnepi idők jelzésére teremtette; a napot is, amely ösmeri nyugtának idejét.


versetul 20

Beállítod a sötétséget és éjszaka lesz; akkor megmozdul az erdőnek minden vadja;


versetul 21

akkor a fiatal oroszlánok zsákmány után bömbölnek, ételüket követelve Istentől;


versetul 22

ha a nap fölkél, visszavonulnak és tanyájukon lefeküsznek.


versetul 23

Most az ember megy ki, hogy tevékenykedjék, hogy dolgozzék estig.


versetul 24

Mily sok a Te alkotásod, Jahve! Mindet bölcsességgel alkottad; a föld telve van teremtményeiddel.


versetul 25

Itt van lám a tenger, nagy és széles minden irányban; benne számtalan nyüzsgő lény, kicsiny állatok nagyokkal;


versetul 26

rajta hajók közlekednek, a krokodil, melyet Te formáltál, hogy játsszál vele.


versetul 27

Mindannyian Te reád várnak, hogy a maga idejében megadd eledelüket.


versetul 28

Te adsz neki, ők összegyűjtik; megnyitod Kezedet s betelnek jóval.


versetul 29

Ha elrejted orcádat, rémület fogja el őket; ha visszavonod szellemüket, kimúlnak és visszatérnek a porba.


versetul 30

Ha elküldöd Szellemedet, megteremtődnek s megújítod a talaj színét.


versetul 31

Örökké tartson Jahve dicsősége, örüljön Jahve teremtményeinek!


versetul 32

Az, aki ha a földre csak rátekint, az megriad.


versetul 33

Hadd énekeljek Jahvénak, amíg csak élek; hadd muzsikáljak az én Istenemnek, amíg vagyok!


versetul 34

Legyen kedves Neki tűnődésem; én meg hadd örüljek Jahvénak!


versetul 35

Ki fognak veszni a földről a vétkezők és az elvetemültek többé nem lesznek. Áldjad lelkem Jahvét! Hallelu Jah! (Magasztaljátok Jaht!)

Capitole:


Cărți