A zsoltárok

Psalmul 139


Capitole:


versetul 1

A karvezetőnek, Dávidtól, zenekísérettel.
Oh Jahve, Te kikutatsz és ösmersz engemet!


versetul 2

(Te tudod, hogy ülök, vagy felkelek) Te ösmered meg ülésemet és fölkelésemet; távolról érted, hogy mivel foglalkozom.


versetul 3

Szóró lapátra veszed ösvényemet és megtelepedésemet; érdeklődéssel kíséred minden utamat.


versetul 4

Mert egyetlen szó sem kerül ajkamra melyet Te, Jahve, mindenestől nem ismernél.


versetul 5

Hátul is, elől is megszorítottál és rám helyezted Markodat!


versetul 6

Oh csodálatos ismeret, mely felülmúlja felfogásomat! Túl meredek nekem – nem bírok vele!


versetul 7

Hová menjek Szellemed elől?! Hová keljek át orcád elől?!


versetul 8

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetem ágyamat, ott lellek!


versetul 9

Ha a hajnal szárnyát venném föl, ha a tenger szélén vennék lakást,


versetul 10

ott is Kezed nyugtatna le, oda is Jobbod ragadna el!


versetul 11

Ha így szólanék: Bárcsak a sötétség (fedezne el) nyomna alá s a világosság éjszakává változnék át mögöttem!:


versetul 12

a sötétség nem volna Neked sötét, az éjszaka nappalként ragyogna s a sötétség olyan volna, mint a fény!


versetul 13

Hiszen Te készítetted vesémet; anyám méhében Te szőttél engemet!


versetul 14

Magasztallak, hogy ez oly félelmetesen sikerült! Csodásak alkotásaid, lelkem ennek nagy ismerője!


versetul 15

Csontjaim nem voltak rejtve Előled, mikor rejtekben készültem, a föld mélyében kialakultam.


versetul 16

Mikor méhmagzat voltam, Szemed látott; könyvedben minden tagom föl volt jegyezve; időkön át (alakultak) készültek, amikor még egy sem volt látható közülök!


versetul 18

Mily drágák nekem elgondolásaid, oh Isten! Mily hatalmasak összegezéseik!


versetul 18

Ha meg akarnám számolni őket, többen vannak a fövenynél! Ha felébredek, még Veled vagyok!


versetul 19

Oh bár megölnéd az elvetemültet, oh Isten! Vérengző emberek, távozzatok el tőlem!


versetul 20

Ők azok, akik keserő, lázadó teret szőnek Ellened; kik hiában veszik ajkukra Nevedet! Oh a Te ellenségeid!


versetul 21

Ne gyűlöljem-e azokat, oh Jahve, akik Tégedet gyűlölnek? Ne utáljam-e azokat, akik Ellened fölkelnek?!


versetul 22

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!


versetul 23

Kutass át, oh Isten és ösmerd meg szívemet! Próbálj ki engem s ösmerd meg gondolataim menetét!


versetul 24

Lásd meg, hogy van-e bennem fájdalomba vivő út! Örökkévaló úton vezess engem!

Capitole:


Cărți