A zsoltárok

Psalmul 63

Zenekísérettel, Dávidtól, mikor a Juda pusztájában volt.

Isten, az én Istenem vagy Te, téged kereslek, rád szomjazik a lelkem, eleped utánad a húsom a szomjú, epedő földön, hol nincs semmi víz!

Így tekintettem utánad szent helyeden, hogy meglássam erődet és dicsőségedet!

Mert kegyelmed jobb az életnél. Ajkam magasztal téged.

Így akarlak magasztalni életemen át; nevedben bízva fölemelem kezemet.

Mint zsírban és kövérségben, gyönyörködik a lelkem; ajkam ujjong, szájam magasztal.

Ha fekhelyemen rád emlékezem, az éjszakai őrváltások idején rólad tűnődöm,

hogy segítségem voltál, és szárnyad árnyékában ujjonghatom.

Rajtad csüng szorosan a lelkem, míg jobbod támogat engem!

Azok, míg saját vesztükre lelkemre törnek, a föld alsó részeibe mennek;

kardélre hányják őket, sakálok zsákmányává lesznek.

Ám a király Istenben fog örvendeni; magasztalásra lel mind, aki rá esküszik, mert a hazugok száját betömik.

Cărți