Psalmul 78
Tanító költemény Ászáftól.
Népem, hallgasd meg tanításomat; nyújtsd füledet szájam mondásaira!
Szájamat példázatra nyitom; ősidőktől fogva rejtett titkokat bugyogtatok elő.
Amit hallottunk, amit tudattak velünk, amit atyáink elbeszéltek nékünk:
azt nem titkoljuk el fiaiktól; a késő nemzedéknek Jahve dicséreteit beszéljük, erejét és csodatetteit, melyeket tett.
Bizonyságot állított fel Jákóbban és tanítását helyezte Izráelbe, melyet parancsként adott atyáinknak, hogy azok megtanítsák fiaiknak;
hogy megtudja a következő nemzedék, a fiak, akik születni fognak, hogy ezek fölkeljenek és tovább beszéljék fiaiknak,
hogy azok bizalmukat Istenbe vessék s el ne feledjék Isten tetteit és hogy parancsait megfigyeljék;
hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik, ellenszegülő és dacos nemzedék, mely szívét nem szilárdítja meg és melynek szelleme nem hű Istenhez.
Efraim fiai, íjjal felszereltek és íjat emelők, hátukat fordították a harcnak napján;
nem őrizték meg Isten szövetségét s vonakodtak tanításában járni;
elfelejtették tetteit és csodáit, melyeket láttatott velök.
Egyiptom földén, Cóán mezején csodálatosan cselekedett atyáik előtt.
Meghasította a tengert s általvitte őket; a vizet falként állította fel.
Felhővel vezette őket nappal s minden éjjel tűznek fényével.
Sziklákat hasított meg a pusztában s nagy vízárral itatta meg őket.
Patakokat hozott elő a sziklából s folyamokként folyatta alá a vizet.
Mégis tovább vétkeztek Ellene azzal, hogy a sivatagban a Magasságosnak ellene szegültek.
Szívükben megkísértették Istent azzal, hogy ennivalót kértek a lelküknek;
Isten ellen beszéltek, azt mondták: Vajon képes-e Isten asztalt teríteni a pusztában?!
Bár megütötte a sziklát, úgyhogy víz folyott és patakok ömlöttek: de vajon képes-e kenyeret adni? vajon szerez-é húst népének?
Ezért, amikor meghallotta, haragos lett Jahve s tüzet gyújtott Jákob ellen, haragja is fölkelt Izráel ellen,
mivelhogy nem hittek Istenben és nem bíztak szabadításában.
Aztán parancsolt ott fenn a felhőknek, megnyitotta az égnek ajtaját
s esőként hullatta rájuk a mannát, hogy egyenek: mennyei gabonát adott nekik,
az erős angyalok kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik a jóllakásig.
Fölkeltette az égen a keleti szelet, erejével előkergette a déli szelet
s mint hamut, húsesőt hullatott rájuk, szárnyas madárt, mint a tenger fövenyét;
lakásaik körül, táborukon belül hullatta;
azok ettek és nagyon jóllaktak; kívánságukat kielégítette:
Még el sem hagyta őket a kívánság; még szájukban volt az étel,
mikor Isten haragja kitört ellenük s gyilkolt kövérjeik között, levágta Izráel ifjait.
Mind ennek dacára tovább vétkeztek és nem hittek csodáiban.
Azért délibábban véget vetett napjaiknak és hirtelen felriadásban éveiknek.
Ha ölte őket, akkor keresték Őt, akkor kutattak Isten után;
akkor megemlékeztek arról, hogy Isten az ő kősziklájuk és a magasságos Isten kiváltotta őket.
Ők pedig szóval tartották Őt szájukkal s nyelvükkel hazudtak Neki;
szívök nem volt szilárdan Vele és szövetségéhez nem voltak hívek!
Ő azonban irgalmas volt, elfedezte a bűnt, nem pusztított, hanem gyakran visszafojtotta haragját és nem lobbantotta fel haragja egész tüzét; ellenkezőleg,
megemlékezett arról, hogy csak hús ők, szellemük elmegy s nem tér vissza többé.
Hányszor ellenálltak Neki a pusztában! Hányszor megkeserítették a sivatagban!
Mindig újra megkísértették Istent s megbántották Izráel Szentjét.
Nem emlékeztek hatalmas Kezére arra a napra, amelyen megváltotta őket a szorongatótól;
amikor Egyiptomban elhelyezte jeleit és Cóán mezején szörnyőségeit;
amikor folyamágait vérré változtatta úgyhogy vízereikből nem ihattak.
A sáskának adta termésüket, a vándorsáskának munkájukat.
Bögölyöket küldött rájok, melyek ették őket, továbbá békákat, melyek megrontották őket.
Jégesővel verte el szőlőiket, hulló jegekkel fügefáikat.
Odadobta marháikat a jégesőnek, nyájaikat a tűznek.
Haragjának hevét küldte rájok, haragkitörést, mérget, szorongatást, gonosz angyalok hadát.
Utat készített haragjának, lelküket nem tartotta vissza a haláltól, lelküket a dögvésznek rekesztette ki.
Aztán minden elsőszülöttet megvert Egyiptomban, Chám sátoraiban az erő zsengéjét.
Majd nyájként útnak indította népét; úgy hajtotta őket a pusztában, mint egy falkát.
Bizton vezette őket s nem kellett félniök; ellenségeiket elnyelte a tenger.
Bevitte őket szentséges területére, a helyhez, melyet jobbja szerzett.
Nemzeteket űzött ki előlük, mérő kötéllel kimért örökséget sorsolt ki közöttük s Izráel törzseit sátoraikban letelepítette.
De ők megkísértették a magosságos Istent s Ellene szegültek, bizonyságait meg nem őrizték;
meghátráltak, hűtlenekké lettek, megváltoztak, mint (egy csalárd ív;) szivárvány csaló íve;
magaslataikkal bosszantották őt; bálványszobraikkal tették féltékennyé.
Isten meghallotta, megharagudott s Izráelt nagyon megutálta;
silói lakhelyét elvetette, azt a sátort, amelynek emberek közt szerzett lakozást;
(hatalmának ládáját) hatalmát fogságba engedte jutni, ékességét a szorongató kezére;
népét a kardnak szolgáltatta ki, örökségére megharagudott; ifjait tűz emésztette el, szüzeinek nem zengett a dal;
papjai kardtól estek el s özvegyei meg nem siratták.
Ekkor felébredt az Úr, mintha aludt volna, mint hős, akit bor nyomott el;
hátravetette ellenségeit, örök szégyent borított rájok,
megutálta József sátorát s nem választotta Efraim törzsét,
hanem Juda törzsét választotta, Sion hegyét, amelyet szeretett.
Szentélyét a magas hegyekhez hasonlóvá építette s a földhöz hasonlóvá, melyeket (örökre megalapozott) örökösre alapított.
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot s előhozta őt a juhok karámjából.
Szopós bárányoktól vitte el, hogy népét, Jákóbot legeltesse, örökségét, Izráelt.
S ő szíve teljességével legeltette őket; értelmes kézzel vezette őket.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly