A zsoltárok

Psalmul 58

A karvezetőnek, „Ne rombolj!”; Dávidtól, meghitt ének.

Valóban igazságosan szóltok, ti hatalmasok, becsületesen ítéltek, emberek fiai?!

Minden esetre szívetekben hamisságokat cselekesztek; a földön erőszakot mér kezetek!

Pártot ütnek az elvetemültek az anyai méhtől fogva; tévelyegnek a hazugságot szólók, mióta anyjuk hasában voltak.

Mérgük hasonlít a kígyók mérgéhez, a süket kígyóéhoz, mely fülét bedugja,

mely nem hallgat a kígyóbűvölőknek a tapasztalt kötést kötőknek szavára.

Isten, szakítsd szájukba fogaikat; tépd ki a fiatal oroszlánok szemfogait, Jahve.

Menjenek széjjel, mint a víz, mely szétfolyik; ha íjon feszíti nyilait, legyenek azok olyanok, mintha letompították volna őket;

legyenek, mint a csupasz csiga, mely szétömölve jár; mint asszony koraszülöttje, mely nem látott napvilágot.

Legyenek olyanok, mint a tüskebokor: mielőtt fazekaitok megéreznék annak tűzét, akár nyersen, akár izzón szélvihar ragadja el azt.

Az igazságos örülni fog, ha látja a bosszút; ha lábát moshatja az elvetemültnek vérében;

ha el lehet mondani: mégis csak van gyümölcse az igazságosnak! Mégis csak van Isten, ki ítél a földön.

Cărți