Psalmul 105
Tegyetek vallást Jahvéról, szólítsátok Nevét; ismertessétek meg a népekkel tetteit!
Énekeljetek Neki, muzsikáljatok Neki; tűnődjetek el összes csodái felől!
Dicsekedjetek el szent Nevével, örüljön azoknak szíve, akik Jahvét keresik!
Keressétek Jahvét és az ő erejét; állandóan törekedjetek Orcája elé!
Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket véghez vitt, jeleiről és szájának ítéleteiről; ti szolgájának, Ábrahámnak magva, Jákób fiai, az Ő kiválasztottai!
Ő, Jahve, a mi Istenünk; az egész földet betöltik ítéletei!
Örökké emlékezik szövetségé(re)ről, arra a szóra, amelyet ezer nemzedéknek rendelt el,
amelyet Ábrahámmal kötött s arra az esküre, melyet Izsáknak tett;
amelyet Jákóbnak törvényül szabott meg, Izráelnek örök szövetségül.
–Neked adom Kanaán földét – mondta – örök kimért részetekül!
Akkor mondta, amikor csak kis számban voltak, nehányan s idegenek voltak azon a földön;
amikor még nemzetből nemzethez bolyongottak, egyik királyságtól a másik néphez.
Senkit sem hagyott nyugton, aki elnyomta őket; királyokat büntetett meg miattuk:
Ne érintsétek az Én Fölkentjeimet és ne ártsatok az Én prófétáimnak!
Aztán éhséget hívott az országra, összetörte a kenyérnek minden támaszát.
Egy férfit küldött el előttük, rabszolgának adatva őt el, Józsefet.
Lábát bilincsbe szorították, lelkére ráment a vas.
addig az időig, amelyben beteljesült a neki adott szózat s Jahve mondása s Jahve mondása őt igazolta.
Ekkor a király érte küldött s őt a tömlöcből kiugrasztotta; a népek uralkodója megszabadította:
házának urává tette őt, egész szerzeményének kormányzójává,
hogy fejedelmeit lelke kívánságai elé kösse és véneit (bölcsekké tegye) kiokosítsa.
Azután Izráel Egyiptomba ment és Jákób vendégként időzött Chám földén.
Isten aztán igen szaporává tette népét és szorongatóinál erősebbé.
Megfordította azok szívét, hogy népét gyűlöljék, hogy szolgáival álnokul bánjanak.
Majd elküldte szolgáját Mózest és Áront, kit kiválasztott;
ezek az Isten csodás jeleit vitték véghez (rajtuk) köztük; csodák történtek Chám földén.
Sötétséget küldött és sötétséget csinált, úgyhogy nem ellenkeztek szavával.
Vizeiket vérré változtatta s halaikat megölte.
Földjük hemzsegett a békáktól, királyuk termei is.
Szólt és bögölyök hada jött, moszkitók minden határukra.
Eső gyanánt jeget, lángoló tüzet adott földjükre;
elverte szőlőjüket, fügefáikat, összetörte határuk minden fáját.
Szólott és számtalan sáska és szárnyas sáska jött
és azok megettek minden füvet földükön, talajuk minden gyümölcsét.
Majd megvert földjükön minden elsőszülöttet, minden erejüknek zsengéjét.
Ezüsttel, arannyal hozta ki őket s törzseikben egy sem akadt, aki botorkált volna.
Egyiptom örült, amikor kijöttek, mert a tőlük való félelem esett reájuk.
Felhő terjeszkedett ki, őket függönyként fedve el, éjjel tűz, hogy világítson nekik.
Kívánságukra fürjeket hozott s az ég kenyerével elégítette ki őket.
Megnyitotta a kősziklát s víz folyt elő, folyt a kiszáradt földön s folyóvá lett.
Mert visszaemlékezett szolgájának, Ábrahámnak (mondott szaváról) tett ígéretéről.
Öröm közt hozta ki népét, ujjongással választottait.
Nemzeteknek a földjeit adta nekik oda; amiért népségek fáradtak, azt örökölték,
azért, hogy megőrizzék törvényeit és tanításait megfigyeljék. Halleluja! (Magasztaljátok Jaht!)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150