A zsoltárok

Psalmul 56

A karvezetőnek, a „Távollevők néma galambjának” dallamára, Dávidtól, meghitt ének, amikor Gátban a filiszteusok elfogták őt.

Könyörülj rajtam, Isten, mert tátognak rám az emberek, egész nap harcosok szorongatnak!

Egész nap tátognak a rám leselkedők; sokan vannak, kik kevélyen harcolnak ellenem.

Amely nap félek, beléd vetem bizalmamat!

Isten által van, hogy ígéretét magasztalhatom. Istenben bízom, nem félek! Hús mit tehet nékem?!

Dolgaimat szüntelen megnehezítik; összes gondolataikat ellenem gondolják káromra.

Rejtekben tartózkodnak, sarkamat lesik, mint olyan emberek, akik lelkemre várnak.

Semmirekellőségük ellenére szabadulásuk legyen?! Haraggal taszítsd alá a népeket, oh Isten!

Bolyongásom lépteit számolod, könnyem tömlődbe gyűjtve, ugye be vannak jegyezve könyveidbe?

Aztán majd meghátrálnak ellenségeim, ha kiáltok! Azt tudom, hogy Isten értem van!

Isten által ígéretét magasztalni fogom; Jahve által ígéretét magasztalni fogom!

Istenre bíztam magamat, nem félek! Mit tehet nékem ember?!

Terhelnek engem a neked tett fogadalmak; hálaáldozatokkal fogok fizetni neked;

mert lelkemet megmentetted a haláltól, lábamat a botlástól, hogy Isten színe előtt járhassak, az élet fényében.

Cărți