A zsoltárok
56. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, a „Távollevők néma galambjának” dallamára, Dávidtól, meghitt ének, amikor Gátban a filiszteusok elfogták őt.
2. vers
Könyörülj rajtam, Isten, mert tátognak rám az emberek, egész nap harcosok szorongatnak!
3. vers
Egész nap tátognak a rám leselkedők; sokan vannak, kik kevélyen harcolnak ellenem.
4. vers
Amely nap félek, beléd vetem bizalmamat!
5. vers
Isten által van, hogy ígéretét magasztalhatom. Istenben bízom, nem félek! Hús mit tehet nékem?!
6. vers
Dolgaimat szüntelen megnehezítik; összes gondolataikat ellenem gondolják káromra.
7. vers
Rejtekben tartózkodnak, sarkamat lesik, mint olyan emberek, akik lelkemre várnak.
8. vers
Semmirekellőségük ellenére szabadulásuk legyen?! Haraggal taszítsd alá a népeket, oh Isten!
9. vers
Bolyongásom lépteit számolod, könnyem tömlődbe gyűjtve, ugye be vannak jegyezve könyveidbe?
10. vers
Aztán majd meghátrálnak ellenségeim, ha kiáltok! Azt tudom, hogy Isten értem van!
11. vers
Isten által ígéretét magasztalni fogom; Jahve által ígéretét magasztalni fogom!
12. vers
Istenre bíztam magamat, nem félek! Mit tehet nékem ember?!
13. vers
Terhelnek engem a neked tett fogadalmak; hálaáldozatokkal fogok fizetni neked;
14. vers
mert lelkemet megmentetted a haláltól, lábamat a botlástól, hogy Isten színe előtt járhassak, az élet fényében.
Könyvek
