A zsoltárok
140. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
Jahve, szabadíts meg engem a gonosz emberektől; ments meg engem erőszakos férfiaktól,
3. vers
kik szívükben gonosz dolgokat gondolnak, minden nap háborúságokat keltenek!
4. vers
Kiköszörülték nyelvüket, mint egy kígyó; ajkuk alatt vipera tüzes mérge van. (Hangosabban!)
5. vers
Jahve, őrizz meg engem az elvetemültek kezétől, ments meg az erőszakos férfiaktól; kik azon gondolkodnak, hogy jártomban fölborítsanak!
6. vers
Kevélyek kelepcét ástak nekem; hurkokat, hálót helyeztek el az út szélén; csapdákat tettek elém! (Hangosabban!)
7. vers
– Te vagy Istenem! – mondtam Jahvénak. – Jahve, vedd füledbe esedezésem szavát!
8. vers
Jahve, én Uram szabadító erőm! a fegyverkezés napján védelmet adtál fejemnek!
9. vers
Jahve, ne adj tért az elvetemültek kívánságainak. Tervet szőttek, ne adj sikert, (hisz fölemelkednének) hisz fejükbe szállna! (Hangosabban!)
10. vers
Nézd azoknak fejét, akik körülfognak engem: ajkuknak tüzes mérge fedje el őket!
11. vers
Hadd zúduljanak tüzes szenek rájuk; taszítsd őket tűzbe; a hullámok közt föl ne keljenek!
12. vers
A rossz nyelvő embernek ne legyen megállása az országban; az erőszakos embert baj üldözze, míglen lezuhan!
13. vers
Tudom, hogy Jahve véghez viszi a nyomorultnak perét, a szegények ítéletét.
14. vers
Bizony a igazak magasztalni fogják Nevedet; az egyenesek orcáddal laknak majd együtt!
Könyvek
