A zsoltárok
17. zsoltár
1. vers
Könyörgés, Dávidtól. Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Jahve az igazságos ügyet; figyelj kiáltásomra, vedd füledbe imádságom, melyet nem álnok ajakkal mondok.
2. vers
Bár kijönne orcád elől ítéletem! Bár azokon ragadna meg szemed, akik egyenes úton járnak!
3. vers
Próbára tettél, éjjel meglátogattál, kiolvasztottál, semmit sem találtál; gondolatom nem megy túl azon, amint kimondok.
4. vers
Az ember tetteinek ajkad szavához kell igazodnia: de én őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől.
5. vers
Lábam ragaszkodott a Te keréknyomaidhoz; lépteim nem inogtak.
6. vers
Hozzád kiáltok, mert felelsz nekem, oh Isten!
7. vers
Nyújtsd füledet felém, hallgasd meg mondanivalómat! Tedd csodálatossá rajtunk többféle kegyelmedet, Te, ki megszabadítod azokat, akik menekülést keresnek a Te jobbodnál!
8. vers
Őrizz meg engem, mint szemednek fényét; szárnyad árnyékában rejts el engem
9. vers
az elvetemültek elől, kik rajtam erőszakot tesznek; ellenségeim elől, kik lelkemre törve vesznek engem körül!
10. vers
Hájukkal elzárták szívüket; szájukkal fennhéjázva beszélnek.
11. vers
Lépteinkben most körülfognak; szemüket arra irányozzák, hogy földre terítsenek.
12. vers
Az oroszlán a képe mindegyiknek: az a vágyuk, hogy széttépjenek; az ifjú oroszlán a képük, mely rejtekhelyeken búvik.
13. vers
Kelj föl, Jahve! Menj eléje, teperd le; kardoddal szabadíts meg engem az elvetemülttől;
14. vers
karoddal férfiaktól, oh Jahve, férfiaktól, kik ehez a korhoz tartoznak; kiknek osztályrészük ez életben van; kiknek hasát javaiddal betöltöd; kiknek fiai jóllakottak, s kicsinyeiknek hagyják fölöslegüket.
15. vers
Én igazságban meg fogom látni orcádat, és betelek alakoddal, mikor felébredek!
Könyvek
