A zsoltárok
48. zsoltár
1. vers
Ének, zenekísérettel Kóráh fiainak.
2. vers
Jahve nagy és igen magasztos, Istenünknek városában, szentséges hegyén.
3. vers
Szépségesen emelkedik ki, s az egész föld örömét képezi, Sion hegye a legészakibb ponton, a nagy Király városa!
4. vers
Palotáiban Jahve megmentő kőszálként ismerteti meg magát.
5. vers
Mert látom, a királyok összebeszéltek, együtt felvonultak;
6. vers
de mikor meglátták, megdöbbentek, rémület fogta el őket, és megfutottak;
7. vers
nyomban reszketés fogta el őket, vonaglottak, mint egy szülő asszony.
8. vers
A keleti széllel Társzisz-hajókat törsz össze.
9. vers
Ahogy hallottuk, úgy láttuk a seregek Jahvéjának városában, a mi Istenünknek városában: Isten tartja azt szilárdan örökre. (Hangosabban!)
10. vers
Oh Isten, templomodnak belsejében mérlegre tettük kegyelmedet!
11. vers
Amilyen a neved, úgy hangzik dicséreted is, el a föld széléig! Jobbod telve van igazságossággal.
12. vers
Örvend Sion hegye; vígadnak Juda leányai ítéleteid következtében!
13. vers
Kerüljétek meg Siont, járjátok körül-körül, számoljátok meg tornyait;
14. vers
szívetekkel figyeljétek meg előműveit, járjátok át palotáit, hogy elbeszélhessétek a következő nemzedéknek,
15. vers
hogy ez az Isten, a mi Istenünk örök és végtelen; Ő fog bennünket vezetni! – A „Meghalás” dallamára.
Könyvek
