A zsoltárok
71. zsoltár
1. vers
Nálad keresem menedékem, oh Jahve! Sohasem szégyenülök meg!
2. vers
Igazságosságodban ments meg, tégy szabaddá engem; nyújtsd hozzám füledet, és adj szabadulást!
3. vers
Légy kősziklám, ahol lakhatom, ahová mindig mehetek! Parancsot adtál, hogy megszabadítsanak, hisz Te vagy kőszálam és erősségem!
4. vers
Istenem adj menekülést a gonosztevő kezéből, a fonák és erőszakos embernek markából!
5. vers
Mert Te vagy reménységem, Uram Jahve, ifjúságomtól fogva bizalmam!
6. vers
Az anyai méhtől fogva rád támaszkodtam. Mióta anyám testéből kijöttem Te vagy menekvésem; szüntelenül téged dicsérlek!
7. vers
Sokaknak olyanná lettem, mint egy csodaszörny; de Te erős menedékem vagy!
8. vers
Szájam minden napon dicséreteddel van tele, a Te dicsőségeddel!
9. vers
Ne vess el engem az öregség idejében; ne hagyj el, amikor erőm elfogy!
10. vers
Mert ellenségeim ezt mondogatják felőlem, s akik lelkemre lesnek, így tanácskoznak egymással:
11. vers
Isten elhagyta őt – mondják – üldözzétek, ragadjátok meg őt, hisz nincs szabadítója!
12. vers
Istenem, ne légy messze tőlem; Istenem, siess megmenteni engem!
13. vers
Szégyenüljenek meg, semmisüljenek meg, kik ellenségesen fordulnak lelkem ellen; gyalázat, szégyen borítsa azokat, akik káromat keresik!
14. vers
Ami engem illet, én mindig kitartok, s újra meg újra kezdem el mindenféle magasztalásodat!
15. vers
Szájam beszélni fogja igazságosságodat, minden napon szabadításaidat, mert nem tudom számukat.
16. vers
Megyek hatalmas tetteiddel, s emlékezetbe hozom igazságosságodat, a tied egyedül!
17. vers
Isten ifjúságomtól fogva tanított engem, s én mostanig hirdettem csodáidat,
18. vers
egészen öregségemig, ősz hajamig! Ne hagyj el engem, míg karodat hirdetem a nemzedékeknek, s erős tetteidet minden következőnek!
19. vers
Igazságosságod felér, oh Isten, az égi magasságig, ki nagy dolgokat cselekedtél. Oh Isten, ki hasonlít hozzád?!
20. vers
Hozzád, ki sok szorongást és bajt láttattál velünk; ki majd újra megelevenítesz bennünket, s a földnek mélységeiből újra felhozol bennünket.
21. vers
Megnöveled nagyságomat, s újra megvigasztalsz engemet,
22. vers
s hárfazengéssel én is magasztalni foglak téged, a Te hűségedet; citerával fogok zengeni néked Istenem, Izráelnek Szentje!
23. vers
Ujjongani fog ajkam, mert dalolni fogok neked, s a lelkem, melyet megváltottál.
24. vers
Nyelvem is minden nap igazságosságodról fog elmélkedni, mert megszégyenültek, mert elpirultak, akik káromat keresték!
Könyvek
