A zsoltárok
59. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, „Ne rombolj!”; Dávidtól, meghitt ének, amikor Saul elküldött, és őriztette a házat, hogy megölesse őt.
2. vers
Ments meg engem ellenségeimtől, én Istenem; védj meg azoktól, kik ellenem támadnak!
3. vers
Ments meg a semmirekellőséget művelőktől; szabadíts meg a vérengző emberektől!
4. vers
Mert lám lelkemre leselkednek, erős emberek gyűlnek össze ellenem; anélkül, hogy pártot ütöttem, vagy vétkeztem volna, oh Jahve!
5. vers
Anélkül, hogy vétkeztem volna, összefutnak és felkészülnek. Serkenj föl! Jőjj elém és lásd!
6. vers
Te, Jahve, seregek Istene, Izráel Istene, ébredj fel, hogy meglátogasd a nemzeteket mind! Egynek se kegyelmezz a hűtlen semmirekellők közül! (Hangosabban!)
7. vers
Visszatérnek esténként, üvöltenek, mint a kutyák, körüljárják a várost.
8. vers
Lám tajtékzik a szájuk, ajkukon kardok, hisz így gondolkodnak: Ugyan ki hallja?!
9. vers
De Te, Jahve, kineveted őket, gúnyt őzöl mind a nemzetekből!
10. vers
Én erőm! Reád várok, mert Isten az én Kőszálam!
11. vers
Elém kegyelmével jő az én Istenem; Isten megadja nekem, hogy ellenségeimen kedvemet töltsem.
12. vers
Ne öld le őket, hogy népem el ne feledkezzék; erőddel vidd véghez, hogy bolyongjanak; szállítsd le gőgjüket, oh Uram, oh én paizsom!
13. vers
Minden szó, melyet ajkuk kiejt, szájuknak vétke. Fogják meg őket gőgjükben, az átok, a hazugság miatt, melyet beszélnek!
14. vers
Semmisítsd meg őket izzó dühvel, semmisítsd meg, hogy többé ne legyenek! Hadd tudják meg, hogy Jahve uralkodik Jákóbon a föld széléig! (Hangosabban!)
15. vers
Visszatérnek esténként, üvöltenek, mint a kutyák, körüljárják a várost.
16. vers
Bolyonganak, hogy élelemhez jussanak; ha meg nem elégülnek, vonítanak.
17. vers
Én meg hadd énekeljem meg a Te erődet; hadd ujjongjak reggelente kegyelmed miatt, hogy kőszálam lettél, menedékem, mikor szorongatnak!
18. vers
Én erősségem, neked muzsikálok, mert az Isten az én kőszálam, az az Isten, aki nekem kegyelmet ád!
Könyvek
