A zsoltárok
41. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
2. vers
Boldog az, aki a csekély ember dolgát megérti; az ilyent Jahve megmenti a bajnak idején.
3. vers
Jahve megőrzi, élteti, úgyhogy boldog lesz a földön: nem adja őt oda ellenségei lelke vágyának.
4. vers
Jahve támogatja őt a betegágyon; betegségében egész betegágyát megváltoztatja.
5. vers
Így szóltam: Jahve, irgalmazzál, gyógyítsd meg lelkemet, mert ellened vétkeztem!
6. vers
Ellenségeim ezt mondták: baj érte! Mikor hal meg, s vész ki a neve?!
7. vers
Ha jön valaki látogatóba, szíve hazugságot beszél, semmirekellőséget gyűjt össze magának: kimegy az utcára, s kibeszéli;
8. vers
összes gyűlölőim együtt jóslásokat beszélnek majd ellenem; ellenemre rosszat gondolnak nekem:
9. vers
„Valami baljóslatú dolog tapad hozzá, s aki egyszer elesett, többé nem kél fel!”
10. vers
Még az az ember is, akivel békességben voltam, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, csalárdul fölém emelkedett!
11. vers
De Te, Jahve, könyörülj rajtam, állíts talpra engem, hogy megfizessek nékik!
12. vers
Arról tudom meg, hogy kedves voltam neked, hogy ellenségeim nem fognak ujjongani rajtam.
13. vers
Ami engem illet, becsületességem miatt támogattál engem, s örökre orcád elé fogsz állítani engem!
14. vers
Áldott legyen Izráel Istene, Jahve öröktől fogva örökké! Ámen! Ámen!
Könyvek
