A zsoltárok
139. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, Dávidtól, zenekísérettel.
Oh Jahve, Te kikutatsz és ösmersz engemet!
2. vers
(Te tudod, hogy ülök, vagy felkelek) Te ösmered meg ülésemet és fölkelésemet; távolról érted, hogy mivel foglalkozom.
3. vers
Szóró lapátra veszed ösvényemet és megtelepedésemet; érdeklődéssel kíséred minden utamat.
4. vers
Mert egyetlen szó sem kerül ajkamra melyet Te, Jahve, mindenestől nem ismernél.
5. vers
Hátul is, elől is megszorítottál és rám helyezted Markodat!
6. vers
Oh csodálatos ismeret, mely felülmúlja felfogásomat! Túl meredek nekem – nem bírok vele!
7. vers
Hová menjek Szellemed elől?! Hová keljek át orcád elől?!
8. vers
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetem ágyamat, ott lellek!
9. vers
Ha a hajnal szárnyát venném föl, ha a tenger szélén vennék lakást,
10. vers
ott is Kezed nyugtatna le, oda is Jobbod ragadna el!
11. vers
Ha így szólanék: Bárcsak a sötétség (fedezne el) nyomna alá s a világosság éjszakává változnék át mögöttem!:
12. vers
a sötétség nem volna Neked sötét, az éjszaka nappalként ragyogna s a sötétség olyan volna, mint a fény!
13. vers
Hiszen Te készítetted vesémet; anyám méhében Te szőttél engemet!
14. vers
Magasztallak, hogy ez oly félelmetesen sikerült! Csodásak alkotásaid, lelkem ennek nagy ismerője!
15. vers
Csontjaim nem voltak rejtve Előled, mikor rejtekben készültem, a föld mélyében kialakultam.
16. vers
Mikor méhmagzat voltam, Szemed látott; könyvedben minden tagom föl volt jegyezve; időkön át (alakultak) készültek, amikor még egy sem volt látható közülök!
18. vers
Mily drágák nekem elgondolásaid, oh Isten! Mily hatalmasak összegezéseik!
18. vers
Ha meg akarnám számolni őket, többen vannak a fövenynél! Ha felébredek, még Veled vagyok!
19. vers
Oh bár megölnéd az elvetemültet, oh Isten! Vérengző emberek, távozzatok el tőlem!
20. vers
Ők azok, akik keserő, lázadó teret szőnek Ellened; kik hiában veszik ajkukra Nevedet! Oh a Te ellenségeid!
21. vers
Ne gyűlöljem-e azokat, oh Jahve, akik Tégedet gyűlölnek? Ne utáljam-e azokat, akik Ellened fölkelnek?!
22. vers
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23. vers
Kutass át, oh Isten és ösmerd meg szívemet! Próbálj ki engem s ösmerd meg gondolataim menetét!
24. vers
Lásd meg, hogy van-e bennem fájdalomba vivő út! Örökkévaló úton vezess engem!
Könyvek
