A zsoltárok
62. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, Jedutun nyomán, zenekísérettel, Dávidtól.
2. vers
Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem, tőle van szabadulásom!
3. vers
Bizony Ő kősziklám és szabadulásom, kőszálam, úgyhogy meg nem ingom nagyon!
4. vers
Meddig támadtok ti mindannyian egy emberre azért, hogy megöljétek, úgy, mint egy meghajlott falra, mint dűlő kerítésre?!
5. vers
Bizonyára az a szándékuk, hogy magasságából alá taszítsák őt; hazugságban gyönyörködnek; szájukkal áldanak, de belsejükben átkot mondanak. (Hangosabban!)
6. vers
Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem; bizony tőle való a reménységem.
7. vers
Bizony Ő a kősziklám és szabadulásom, fellegváram, nem ingadozom!
8. vers
Istenben van szabadulásom és dicsőségem; erős váram, menedékem Istenben!
9. vers
Bízzatok Benne minden időben; öntsétek ki eléje szíveteket! Isten a mi menedékünk! (Hangosabban!)
10. vers
Bizony a közember fiai csak annyik, mint egy lehelet; az emberek fiai hazugság; ők szállnak föl a mérlegben, mind együtt lenyomja őket egy lehelet.
11. vers
Ne bízzatok az elnyomás hasznában, se a ragadományban légvárakat ne építsetek! Ha a gazdagság megsokasul, szíveteket ne akasszátok rá!
12. vers
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam én, hogy az erő Istené.
13. vers
Tiéd, Uram a kegyelem, mert Te az embernek munkái szerint fizetsz meg!
Könyvek
