A zsoltárok
2. zsoltár
1. vers
Miért lármáznak a nemzetek, s tűnődnek hiábavalóságról a népségek?
2. vers
Kiállottak a föld királyai, s a tekintélyesek tanácskozni kezdtek Jahve ellen és Felkentje ellen:
3. vers
tépjük le magunkról bilincseiket, és hányjuk el kötelékeiket!
4. vers
A mennyben lakó kineveti őket, az Úr gúnyt űz belőlük;
5. vers
aztán haragjában így szól hozzájuk; izzó lelkével rájuk ijeszt:
6. vers
Hát ÉN?! Nem kentem-é fel királyomat Sionon, szent hegyemen?!
7. vers
Hadd beszéljem el Jahve törvényét: Jahve így szólt hozzám: Fiam vagy Te, ma nemzettelek téged!
8. vers
Kérd tőlem, s a nemzeteket örökségül adom neked, birtokodul a föld széleit!
9. vers
Vasvesszővel fogod terelgetni őket, cserép edényekként töröd össze őket!
10. vers
Így hát királyok, legyetek okosak; földnek bírái, fogadjátok el a fenyítést:
11. vers
Szolgáljátok Jahvét félelemmel, s ujjongjatok Feléje reszketéssel;
12. vers
csókolva hódoljatok a Fiúnak, hogy meg ne haragudjék, s ti el ne vesszetek az úton, mert egy szempillantásban felgyullad haragja! Boldog mindenki, aki nála keres menedéket.
Könyvek
