A zsoltárok
32. zsoltár
1. vers
Dávidtól, tanító költemény.
Boldog az, akinek lázadását elengedték, és vétkét elfedezték!
2. vers
Boldog az az ember, akinek Jahve bűnt nem ró fel, s kinek szellemében nincs árulás!
3. vers
Mikor hallgattam, csontjaim megavultak, mivel egész nap sóhajtoztam.
4. vers
Mert kezed nappal és éjjel rám nehezedett, s életnedvemet a nyári hőség megváltoztatta. (Hangosabban!)
5. vers
Vétkemet bevallom néked, bűnömet nem rejtettem el. Vallomást teszek pártütéseimről Jahvénak! – mondottam. Te pedig elengedted vétkem terhét!
6. vers
Ezért könyörög hozzád minden kegyes abban az időben, amikor megtalálható vagy. Bizony, még ha sok víz áradna is, hozzád nem érhet el!
7. vers
Te vagy menedékem a nyomorúságból! A szabadulás ujjongásával veszel engem körül! (Hangosabban!)
8. vers
Okossá teszlek, és megvilágosítlak az út felől, melyen menned kell; tanáccsal látlak el, míg szemem rajtad van.
9. vers
Ne legyetek olyanok, mint a lovak, mint az öszvérek, melyeknek nincs értelmük. Zablát, kantárt kell tenni szájukba, különben nem közelítenek hozzád.
10. vers
Sok a fájdalma az elvetemültnek, de azt, aki Jahvében bízik, kegyelem környezi.
11. vers
Örüljetek Jahvéban, vigadjatok ti igazságosak; ujjongjatok mind, ti egyenes szívűek!
Könyvek
