Psalm 32
Dávidtól, tanító költemény.
Boldog az, akinek lázadását elengedték, és vétkét elfedezték!
Boldog az az ember, akinek Jahve bűnt nem ró fel, s kinek szellemében nincs árulás!
Mikor hallgattam, csontjaim megavultak, mivel egész nap sóhajtoztam.
Mert kezed nappal és éjjel rám nehezedett, s életnedvemet a nyári hőség megváltoztatta. (Hangosabban!)
Vétkemet bevallom néked, bűnömet nem rejtettem el. Vallomást teszek pártütéseimről Jahvénak! – mondottam. Te pedig elengedted vétkem terhét!
Ezért könyörög hozzád minden kegyes abban az időben, amikor megtalálható vagy. Bizony, még ha sok víz áradna is, hozzád nem érhet el!
Te vagy menedékem a nyomorúságból! A szabadulás ujjongásával veszel engem körül! (Hangosabban!)
Okossá teszlek, és megvilágosítlak az út felől, melyen menned kell; tanáccsal látlak el, míg szemem rajtad van.
Ne legyetek olyanok, mint a lovak, mint az öszvérek, melyeknek nincs értelmük. Zablát, kantárt kell tenni szájukba, különben nem közelítenek hozzád.
Sok a fájdalma az elvetemültnek, de azt, aki Jahvében bízik, kegyelem környezi.
Örüljetek Jahvéban, vigadjatok ti igazságosak; ujjongjatok mind, ti egyenes szívűek!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150