Psalm 92
Zenekísérettel előadandó ének, szombat napjára.
Jó dolog Jahvét magasztalni, s nevednek muzsikálni, oh Magasságos;
reggel hírdetni kegyelmedet, s éjjel hűségedet
tíz húrú hangszeren, hárfán, citerazengéssel,
mert megörvendeztettél engem, oh Jahve, cselekedeteiddel; ujjongok kezed munkáján!
Míly nagyok munkáid, oh Jahve! Gondolataid igen mélyek!
A tulok-ember nem ismeri fel, a balga nem érti ezt.
Mikor az elvetemültek kihajtanak, mint a fő, és minden semmittevő kivirágzik, azért van, hogy örökre kiirtassanak.
Te, Jahve, ellenben örökre a magasságban vagy!
Hiszen, lám ellenségeid elvesznek; a semmittevők valamennyien széthullanak!
Szarvamat magasra emeled, mint a vadbikáét, friss olajjal hintesz meg!
Szememet legeltetem a rám leselkedőkön, akik feltámadnak ellenem; fülem a gonosztevőket hallgatja.
Az igazságos úgy hajt, mint a pálmafa; úgy nő, mint a libanoni cédrus;
elültetve Jahve házában, Istenünknek udvaraiban hajtanak;
még öreg korukban is fejlődnek, nedvdúsak, zöldellők lesznek,
hogy hirdessék, hogy Jahve egyenes, nekem kősziklám, nincs benne fonákság.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150