Psalm 90
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
Uram, nemzedékről nemzedékre Te voltál menedékünk!
Mielőtt hegyek születtek volna s vajúdásból előhoztad volna a földet és a kerekséget, korszakról korszakra Te Isten voltál.
Te visszatéríted a gyenge embert, hogy újra por legyen; így szólsz: Térjetek vissza, embernek fiai!
Mert a Te szemedben ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap: tova tűnik és mint az éjszakában egy őrváltás.
Elmostad őket, olyanná lettek, mint egy reggeli álom, mint az újra sarjadó fő:
reggel kivirágzik, sarjad; este elhervad, elszárad.
Hiszen mi is a véghez jutottunk, haragod heve miatt riadozunk;
bűnünket Magad elé helyezted, rejtett bensőnket orcádnak fényébe!
Napjainkat haragod pergeti; éveink elmúlnak, mint (gondolataink) tűnődéseink.
Éveink ideje hetven esztendőt tesz ki, és ha erőben telik el, nyolcvan esztendőt s amivel eldicsekedhetik, vesződség és hiábavalóság; gyorsan tovarohan, azután elsötétedünk!
Ki ismerné haragod erejét és kitörő indulatodat úgy, ahogy azt félni kell?!
Taníts minket napjainkat számon tartani, hogy bölcs szívet szerezzünk!
Térj vissza, Jahve! Meddig tart ez még?! Légy szánalommal szolgáid iránt!
Elégíts meg reggelenkint kegyelmeddel s mi ujjongani, örülni fogunk minden napon!
Örvendeztess meg annyi napon, ahányszor aláhajlítottál minket; annyi éven át, ahányszor bajt láttunk!
Hadd jelenjék meg szolgáidnak, amit cselekszel; dicsőséged is azok fiainak!
Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek kedvessége rajtunk! Kezének munkája támogasson minket, támogassa a mi kezünk munkáját!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150