Psalm 57
A karvezetőnek, „Ne rombolj!”; Dávidtól, meghitt ének, amikor Saul elől a barlangba futott.
Könyörülj rajtam, Isten, könyörülj rajtam, mert benned rejtőzik el a lelkem, szárnyaidnak árnyékában búvok, míg átvonul a baj;
a magasságos Istenhez kiáltok, ahhoz az Istenhez, ki rajtam teljesíti ígéreteit!
Aláküld az égből, s megment engemet! Meggyalázta azt, aki rám tátog! (Hangosabban!) Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
Lelkem oroszlánok között; lángoló emberfiak között fekszem; foguk lándzsa és nyilak, nyelvük éles kard.
Emelkedjék az egek fölé, Isten; az egész földön ott van dicsőséged!
Lépteimnek hálót vetettek; lelkem le van hajlítva; vermet ástak elém, de beleestek! (Hangosabban!)
A szívem felkészült, a szívem felkészült! Hadd énekeljek, hadd muzsikáljak!
Ébredj, dicsőségem, ébredj, hárfa, citera: hadd énekeljem meg a hajnalt!
Hadd magasztaljalak a népek között, oh Uram, hadd muzsikáljak néked népek között!
Mert égig érő nagy a szereteted; a felhőkig ér hűséged!
Emelkedjél fel az egek felé, oh Isten; az egész földön ott van dicsőséged!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150