A zsoltárok

Psalmul 57

A karvezetőnek, „Ne rombolj!”; Dávidtól, meghitt ének, amikor Saul elől a barlangba futott.

Könyörülj rajtam, Isten, könyörülj rajtam, mert benned rejtőzik el a lelkem, szárnyaidnak árnyékában búvok, míg átvonul a baj;

a magasságos Istenhez kiáltok, ahhoz az Istenhez, ki rajtam teljesíti ígéreteit!

Aláküld az égből, s megment engemet! Meggyalázta azt, aki rám tátog! (Hangosabban!) Isten elküldi kegyelmét és hűségét.

Lelkem oroszlánok között; lángoló emberfiak között fekszem; foguk lándzsa és nyilak, nyelvük éles kard.

Emelkedjék az egek fölé, Isten; az egész földön ott van dicsőséged!

Lépteimnek hálót vetettek; lelkem le van hajlítva; vermet ástak elém, de beleestek! (Hangosabban!)

A szívem felkészült, a szívem felkészült! Hadd énekeljek, hadd muzsikáljak!

Ébredj, dicsőségem, ébredj, hárfa, citera: hadd énekeljem meg a hajnalt!

Hadd magasztaljalak a népek között, oh Uram, hadd muzsikáljak néked népek között!

Mert égig érő nagy a szereteted; a felhőkig ér hűséged!

Emelkedjél fel az egek felé, oh Isten; az egész földön ott van dicsőséged!

Cărți