A zsoltárok

Capitole:

… 135 136 137 138 139 …   ⇤ ← 137 → ⇥

versetul 1

Ott ültünk Babilon vizeinél és sírtunk, ahogy Sionról emlékeztünk.

versetul 2

A bele hajló főzfákra akasztottuk citeráinkat;

versetul 3

mert énekszót kértek tőlünk azok, akik minket fogva vittek el; nyomorgatóink azt kívánták, hogy örüljünk; ezt mondták: Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!

versetul 4

Idegen földön hogy énekelhetnénk Jahve dalát!

versetul 5

Ha elfeledkezném rólad, Jeruzsálem, feledjen el a jobbkezem!

versetul 6

Tapadjon ínyemhez a nyelvem, ha rád nem gondolok! Ha nem emelem Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé!

versetul 7

Oh Jahve, emlékezzél meg Edom fiairól, Jeruzsálem napjáról, azokról, akik ezt mondogatták: Hordjátok le! hordjátok le egészen az alapjáig!

versetul 8

Bábel leánya, te pusztulásra szánt, boldog az, aki visszafizeti neked a tartozást, azért, amit te fizettél nekünk!

versetul 9

Boldog, aki megragadja és sziklához veri csecsemőidet!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150