A zsoltárok

Capitole:

… 40 41 42 43 44 …   ⇤ ← 42 → ⇥

versetul 1

A karvezetőnek, tanító költemény, Kórá fiainak.

versetul 2

Mint ahogy a szarvas epedve vágyik a vizes folyamágyhoz, úgy lelkem epedve vágyik hozzád, Isten!

versetul 3

Lelkem Istenre szomjazik, az élő Istenre. Mikor jutok el arra, hogy meglássam Isten arcát?!

versetul 4

Nappal és éjjel a könnyhullatás lett a kenyerem, miközben minden nap azt kérdik tőlem: Hol van Istened?!

versetul 5

Emlékezem – miközben kiöntöm magamban lelkemet – hogy jártam sűrű tömegben, hogy vezettem őket ünneplő tömegben ujjongó s hálaadó szóval Isten házához.

versetul 6

Mért vagy lesújtva lelkem? Mért nyögsz magadban? Várj Istenre! Hisz még magasztalni fogom Őt és szabadító orcáját!

versetul 7

Istenem! Lelkem lesújtva bennem! Ezért emlékezem meg rólad a Jordán földjéről, a Hermónról, a jelentéktelen hegyről.

versetul 8

Víztömegeid szavával mélység a mélységnek kiált; de összes hullámcsapásaid és habjaid én rajtam mentek át!

versetul 9

Nappal Jahve kegyelmét rendeli mellém; az éjszakában a róla szóló dal van velem: a nekem életet adó Istenhez küldött imádság.

versetul 10

Azt kérdezem kősziklám Istenétől: Miért feledkeztél meg rólam? Miért járok az ellenség szorongatása miatt gyászban?

versetul 11

Mintha csontjaimat őrölnék, úgy hat rám szorongatóim gyalázása, kik napról napra ezt kérdezik tőlem: Hol van Istened?

versetul 12

Mért vagy lesújtva lelkem? Mért nyögsz magadban? Várj Istenre! Hisz még magasztalni fogom Őt, szabadító orcáját, az én Istenemet!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150