A zsoltárok

Psalmul 44


Capitole:


versetul 1

A karvezetőnek, Kóráh fiainak, tanító költemény.


versetul 2

Saját fülünkkel hallottuk, oh Isten, atyáink beszélték el nekünk: Te tetteket vittél véghez napjainkban, az őskori napokban.


versetul 3

Saját kezeddel űztél ki nemzeteket, aztán beplántáltad őket; bajt hoztál népekre, aztán kibocsátottad őket.


versetul 4

Hiszen nem karjukkal szerezték az országot, sem karjuk nem szabadította meg őket, hanem a Te jobbod, a Te karod, a Te orcád világossága, mivel kedvedet lelted bennük!


versetul 5

Te vagy az én királyom, oh Isten! Rendelj Jákóbnak szabadulást!


versetul 6

Általad ledöntjük szorongatóinkat; neveddel széttiporjuk azokat, akik ellenünk fölkelnek.


versetul 7

Mert nem az íjamban bízom; kardom meg nem szabadít engem;


versetul 8

hanem Te szabadítasz meg szorongatóinktól; Te szégyeníted meg azokat, akik bennünket gyűlölnek!


versetul 9

Jahvéban ujjongunk minden napon; nevednek örök hálával adózunk! (Hangosabban!)


versetul 10

Mindamellett igaz, hogy eltaszítottál és megszégyenítettél bennünket; nem vonulsz már ki a mi seregeinkkel!


versetul 11

Megfutamítottál bennünket szorongatónk előtt; gyűlölőink zsákmányoltak maguknak.


versetul 12

Odaadtál minket mint vágó juhokat; szétszórtál minket a nemzetek közé;


versetul 13

népedet semmiségért adtad el; vételárukat nem szabtad magasra!


versetul 14

Szomszédaink gyalázatára adtál, a körüllakók csúfjává és gúnyjává tettél;


versetul 15

példaszóvá tettél a nemzetek közt; arra okká, hogy a népek fejüket rázzák.


versetul 16

Szégyenem minden nap előttem van; pír fedi arcomat


versetul 17

a gyalázkodók és gúnyolódók miatt, az ellenséggel a bosszúra szomjazókkal szemben.


versetul 18

Mindez úgy jött ránk, hogy mi téged el nem felejtettünk, sem szövetségedet csalással meg nem szegtük;


versetul 19

a szívünk meg nem hátrált; lépteink ösvényedről el nem tértek.


versetul 20

Ám szétzúztál minket a sakálok földén, és sötétséggel borítottál be minket.


versetul 21

Ha elfelejtenénk Istenünk nevét és kezünket idegen isten felé terjesztenénk ki:


versetul 22

nem kikutatná-é azt Isten? Hiszen Ő a szív titkainak ismerője!


versetul 23

Hiszen érted gyilkolnak minket minden napon; olybá vesznek, mint ölésre szánt juhokat!


versetul 24

Serkenj föl! Mért alszol, Uram?! Ébredj föl! Ne taszíts el örökre!


versetul 25

Mért rejted el orcádat? Mért felejted el nyomorúságunkat és szorongásunkat?


versetul 26

Mert a porig hajtottad lelkünket; hasunk a földhöz tapadt.


versetul 27

Kelj föl segítségünkre; kegyelmedért válts meg bennünket!

Capitole:


Cărți