A zsoltárok
Salmo 44
verso 1
A karvezetőnek, Kóráh fiainak, tanító költemény.
verso 2
Saját fülünkkel hallottuk, oh Isten, atyáink beszélték el nekünk: Te tetteket vittél véghez napjainkban, az őskori napokban.
verso 3
Saját kezeddel űztél ki nemzeteket, aztán beplántáltad őket; bajt hoztál népekre, aztán kibocsátottad őket.
verso 4
Hiszen nem karjukkal szerezték az országot, sem karjuk nem szabadította meg őket, hanem a Te jobbod, a Te karod, a Te orcád világossága, mivel kedvedet lelted bennük!
verso 5
Te vagy az én királyom, oh Isten! Rendelj Jákóbnak szabadulást!
verso 6
Általad ledöntjük szorongatóinkat; neveddel széttiporjuk azokat, akik ellenünk fölkelnek.
verso 7
Mert nem az íjamban bízom; kardom meg nem szabadít engem;
verso 8
hanem Te szabadítasz meg szorongatóinktól; Te szégyeníted meg azokat, akik bennünket gyűlölnek!
verso 9
Jahvéban ujjongunk minden napon; nevednek örök hálával adózunk! (Hangosabban!)
verso 10
Mindamellett igaz, hogy eltaszítottál és megszégyenítettél bennünket; nem vonulsz már ki a mi seregeinkkel!
verso 11
Megfutamítottál bennünket szorongatónk előtt; gyűlölőink zsákmányoltak maguknak.
verso 12
Odaadtál minket mint vágó juhokat; szétszórtál minket a nemzetek közé;
verso 13
népedet semmiségért adtad el; vételárukat nem szabtad magasra!
verso 14
Szomszédaink gyalázatára adtál, a körüllakók csúfjává és gúnyjává tettél;
verso 15
példaszóvá tettél a nemzetek közt; arra okká, hogy a népek fejüket rázzák.
verso 16
Szégyenem minden nap előttem van; pír fedi arcomat
verso 17
a gyalázkodók és gúnyolódók miatt, az ellenséggel a bosszúra szomjazókkal szemben.
verso 18
Mindez úgy jött ránk, hogy mi téged el nem felejtettünk, sem szövetségedet csalással meg nem szegtük;
verso 19
a szívünk meg nem hátrált; lépteink ösvényedről el nem tértek.
verso 20
Ám szétzúztál minket a sakálok földén, és sötétséggel borítottál be minket.
verso 21
Ha elfelejtenénk Istenünk nevét és kezünket idegen isten felé terjesztenénk ki:
verso 22
nem kikutatná-é azt Isten? Hiszen Ő a szív titkainak ismerője!
verso 23
Hiszen érted gyilkolnak minket minden napon; olybá vesznek, mint ölésre szánt juhokat!
verso 24
Serkenj föl! Mért alszol, Uram?! Ébredj föl! Ne taszíts el örökre!
verso 25
Mért rejted el orcádat? Mért felejted el nyomorúságunkat és szorongásunkat?
verso 26
Mert a porig hajtottad lelkünket; hasunk a földhöz tapadt.
verso 27
Kelj föl segítségünkre; kegyelmedért válts meg bennünket!
Libros
