Salmo 60
A karvezetőnek, a „Bizonyságtétel Liliomának” dallamára, tanító költemény Dávidtól, oktatás céljára,
amikor a mezopotámiai szírekkel és a cóbai szírekkel küzdött, s amikor Jóáb visszatért, és a Sós Völgyben megverte Edomot, tizenkétezer embert.
Oh Isten, elvetettél, szétszórtál bennünket; megharagudtál – oh állíts helyre minket!
Megráztad a földet, széjjelhasítottad – gyógyítsd meg töréseit, mert ingadozik!
Népeddel kemény dolgokat láttattál; támolygás borával itattál meg minket!
Jelvényt adtál a tőled félőknek, hogy elmenekülhessenek az íj elől, (hangosabban!)
hogy szerelmeseid megmeneküljenek. Ments meg jobboddal, s felelj nekünk!
Szentélyében szólott az Isten: „Hadd ujjongjak! Hadd osszam szét Sikemet; hadd mérjem ki Szukkót völgyét!
Enyém Gileád; enyém Manassé! Efraim fejemnek erőssége; Juda kormánypálcám!
Moáb mosdó-tálam; Edomra vetem sarumat; Filisztea miatt örömkiáltásokat hallatok!
Ki visz el engem az erős városba?! Ki vezet el Edomig?!
Nem Te-é, oh Isten, ki elvetettél bennünket, Te, ki nem vonulsz ki seregeinkkel?!
Adj nekünk segítséget a szorongató ellen, mert az emberi szabadítás hiábavaló!
Istennel hatalmas dolgokat viszünk véghez: Ő széttiporja elleneinket!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150