A zsoltárok
Salmo 78
verso 1
Tanító költemény Ászáftól.
Népem, hallgasd meg tanításomat; nyújtsd füledet szájam mondásaira!
verso 2
Szájamat példázatra nyitom; ősidőktől fogva rejtett titkokat bugyogtatok elő.
verso 3
Amit hallottunk, amit tudattak velünk, amit atyáink elbeszéltek nékünk:
verso 4
azt nem titkoljuk el fiaiktól; a késő nemzedéknek Jahve dicséreteit beszéljük, erejét és csodatetteit, melyeket tett.
verso 5
Bizonyságot állított fel Jákóbban és tanítását helyezte Izráelbe, melyet parancsként adott atyáinknak, hogy azok megtanítsák fiaiknak;
verso 6
hogy megtudja a következő nemzedék, a fiak, akik születni fognak, hogy ezek fölkeljenek és tovább beszéljék fiaiknak,
verso 7
hogy azok bizalmukat Istenbe vessék s el ne feledjék Isten tetteit és hogy parancsait megfigyeljék;
verso 8
hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik, ellenszegülő és dacos nemzedék, mely szívét nem szilárdítja meg és melynek szelleme nem hű Istenhez.
verso 9
Efraim fiai, íjjal felszereltek és íjat emelők, hátukat fordították a harcnak napján;
verso 10
nem őrizték meg Isten szövetségét s vonakodtak tanításában járni;
verso 11
elfelejtették tetteit és csodáit, melyeket láttatott velök.
verso 12
Egyiptom földén, Cóán mezején csodálatosan cselekedett atyáik előtt.
verso 13
Meghasította a tengert s általvitte őket; a vizet falként állította fel.
verso 14
Felhővel vezette őket nappal s minden éjjel tűznek fényével.
verso 15
Sziklákat hasított meg a pusztában s nagy vízárral itatta meg őket.
verso 16
Patakokat hozott elő a sziklából s folyamokként folyatta alá a vizet.
verso 17
Mégis tovább vétkeztek Ellene azzal, hogy a sivatagban a Magasságosnak ellene szegültek.
verso 18
Szívükben megkísértették Istent azzal, hogy ennivalót kértek a lelküknek;
verso 19
Isten ellen beszéltek, azt mondták: Vajon képes-e Isten asztalt teríteni a pusztában?!
verso 20
Bár megütötte a sziklát, úgyhogy víz folyott és patakok ömlöttek: de vajon képes-e kenyeret adni? vajon szerez-é húst népének?
verso 21
Ezért, amikor meghallotta, haragos lett Jahve s tüzet gyújtott Jákob ellen, haragja is fölkelt Izráel ellen,
verso 22
mivelhogy nem hittek Istenben és nem bíztak szabadításában.
verso 23
Aztán parancsolt ott fenn a felhőknek, megnyitotta az égnek ajtaját
verso 24
s esőként hullatta rájuk a mannát, hogy egyenek: mennyei gabonát adott nekik,
verso 25
az erős angyalok kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik a jóllakásig.
verso 26
Fölkeltette az égen a keleti szelet, erejével előkergette a déli szelet
verso 27
s mint hamut, húsesőt hullatott rájuk, szárnyas madárt, mint a tenger fövenyét;
verso 28
lakásaik körül, táborukon belül hullatta;
verso 29
azok ettek és nagyon jóllaktak; kívánságukat kielégítette:
verso 30
Még el sem hagyta őket a kívánság; még szájukban volt az étel,
verso 31
mikor Isten haragja kitört ellenük s gyilkolt kövérjeik között, levágta Izráel ifjait.
verso 32
Mind ennek dacára tovább vétkeztek és nem hittek csodáiban.
verso 33
Azért délibábban véget vetett napjaiknak és hirtelen felriadásban éveiknek.
verso 34
Ha ölte őket, akkor keresték Őt, akkor kutattak Isten után;
verso 35
akkor megemlékeztek arról, hogy Isten az ő kősziklájuk és a magasságos Isten kiváltotta őket.
verso 36
Ők pedig szóval tartották Őt szájukkal s nyelvükkel hazudtak Neki;
verso 37
szívök nem volt szilárdan Vele és szövetségéhez nem voltak hívek!
verso 38
Ő azonban irgalmas volt, elfedezte a bűnt, nem pusztított, hanem gyakran visszafojtotta haragját és nem lobbantotta fel haragja egész tüzét; ellenkezőleg,
verso 39
megemlékezett arról, hogy csak hús ők, szellemük elmegy s nem tér vissza többé.
verso 40
Hányszor ellenálltak Neki a pusztában! Hányszor megkeserítették a sivatagban!
verso 41
Mindig újra megkísértették Istent s megbántották Izráel Szentjét.
verso 42
Nem emlékeztek hatalmas Kezére arra a napra, amelyen megváltotta őket a szorongatótól;
verso 43
amikor Egyiptomban elhelyezte jeleit és Cóán mezején szörnyőségeit;
verso 44
amikor folyamágait vérré változtatta úgyhogy vízereikből nem ihattak.
verso 45
Bögölyöket küldött rájok, melyek ették őket, továbbá békákat, melyek megrontották őket.
verso 45
A sáskának adta termésüket, a vándorsáskának munkájukat.
verso 47
Jégesővel verte el szőlőiket, hulló jegekkel fügefáikat.
verso 48
Odadobta marháikat a jégesőnek, nyájaikat a tűznek.
verso 49
Haragjának hevét küldte rájok, haragkitörést, mérget, szorongatást, gonosz angyalok hadát.
verso 50
Utat készített haragjának, lelküket nem tartotta vissza a haláltól, lelküket a dögvésznek rekesztette ki.
verso 51
Aztán minden elsőszülöttet megvert Egyiptomban, Chám sátoraiban az erő zsengéjét.
verso 52
Majd nyájként útnak indította népét; úgy hajtotta őket a pusztában, mint egy falkát.
verso 53
Bizton vezette őket s nem kellett félniök; ellenségeiket elnyelte a tenger.
verso 54
Bevitte őket szentséges területére, a helyhez, melyet jobbja szerzett.
verso 55
Nemzeteket űzött ki előlük, mérő kötéllel kimért örökséget sorsolt ki közöttük s Izráel törzseit sátoraikban letelepítette.
verso 56
De ők megkísértették a magosságos Istent s Ellene szegültek, bizonyságait meg nem őrizték;
verso 57
meghátráltak, hűtlenekké lettek, megváltoztak, mint (egy csalárd ív;) szivárvány csaló íve;
verso 58
magaslataikkal bosszantották őt; bálványszobraikkal tették féltékennyé.
verso 59
Isten meghallotta, megharagudott s Izráelt nagyon megutálta;
verso 60
silói lakhelyét elvetette, azt a sátort, amelynek emberek közt szerzett lakozást;
verso 61
(hatalmának ládáját) hatalmát fogságba engedte jutni, ékességét a szorongató kezére;
verso 62
népét a kardnak szolgáltatta ki, örökségére megharagudott; ifjait tűz emésztette el, szüzeinek nem zengett a dal;
verso 64
papjai kardtól estek el s özvegyei meg nem siratták.
verso 65
Ekkor felébredt az Úr, mintha aludt volna, mint hős, akit bor nyomott el;
verso 66
hátravetette ellenségeit, örök szégyent borított rájok,
verso 67
megutálta József sátorát s nem választotta Efraim törzsét,
verso 68
hanem Juda törzsét választotta, Sion hegyét, amelyet szeretett.
verso 69
Szentélyét a magas hegyekhez hasonlóvá építette s a földhöz hasonlóvá, melyeket (örökre megalapozott) örökösre alapított.
verso 70
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot s előhozta őt a juhok karámjából.
verso 71
Szopós bárányoktól vitte el, hogy népét, Jákóbot legeltesse, örökségét, Izráelt.
verso 72
S ő szíve teljességével legeltette őket; értelmes kézzel vezette őket.
Libros
