A zsoltárok
Salmo 10
verso 1
Jahve, mért állasz oly távol? Mért rejtőzöl el a szorongatás idején?
verso 2
Mikor az elvetemült fölemelkedik, a nyomorult szenved. Majd megfogják őket terveikben, amelyeket kigondoltak!
verso 3
Mert az elvetemült lelke kéjvágyával dicsekszik, a rablót áldja és Jahvét megveti.
verso 4
Az elvetemült felfuvalkodottságában így szól: Haragja nem keres meg! – Nincs Isten! – ez minden gondolata!
verso 5
Útjai minden időben szerencsések; ítéleteid a magasban vannak, tőle távol; összes ellenségeire megvetően fúj rá;
verso 6
szívében így szól: Nem ingok meg! Nemzedékről nemzedékre kikerül a baj!
verso 7
Szája tele átokkal, szorongatással, elnyomással, nyelve alatt vesződség és semmirekellőség.
verso 8
Tanyák leshelyein tartózkodik; rejtekhelyeken megöli az ártatlant; szeme a boldogtalant lesi.
verso 9
Leshelyen lapul, mint oroszlán; a sűrűben lapul, hogy megfogja az ártatlant.
verso 10
Lehajol, megbújik, érvelései által elesnek a boldogtalanok.
verso 11
Azt véli szívében: Isten elfelejtette, elrejtette orcáját, nem látja meg soha!
verso 12
Kelj föl, Jahve! Isten, emeld föl kezedet! Ne feledkezzél el a nyomorultakról!
verso 13
Mi miatt káromolja Istent az elvetemült?! Szívében azt gondolja: Nem keresi meg rajtam!
verso 14
Te azonban láttad! Mert Te rátekintesz a vesződésre és bosszúságra, hogy azokat kezedbe vedd! Rád hagyja magát a boldogtalan; Te vagy az árva segítője!
verso 15
Törd össze az elvetemültnek karját! A gonoszt nem fogják többé megtalálni – keresd meg rajta elvetemültségét!
verso 16
Jahve király örökre, folyton! Országából elvesztek a nemzetek!
verso 17
A nyomorultak óhajtását halld meg, Jahve! Megerősíted szívüket, hozzájuk hajtod füledet,
verso 18
hogy ítéletet szerezzél az árvának és elnyomottnak; hogy a földről való gyenge ember többé ne keltsen rémületet.
Libros
