A zsoltárok
Salmo 144
verso 1
Dávidtól.
Áldott kősziklám, Jahve, ki kezemet harcra tanítja, ujjamat ütközet-vívásra!
verso 2
Ő az én kedvem, mentsváram, fellegváram, megmentőm, paizsom, kinél elbujok, ki népeket alám tapos!
verso 3
Jahve, mi az ember, hogy Te tudomást veszel róla! a gyenge emberfi, hogy Te gondolsz rá!
verso 4
Az ember lehelethez hasonló, napjai olyanok, mint a tovamenő árnyék.
verso 5
Jahve, hajlítsd le egedet és szállj alá; érints meg a hegyeket, hadd füstölögjenek!
verso 6
Üss le villámmal és szórd széjjel őket; küldd el nyilaidat és riaszd el őket!
verso 7
Nyújtsd le kezedet a magasságból és tépj ki kezökből! Ments ki sok vízből, az idegen föld fiainak kezéből;
verso 8
kiknek beszéde hiábavalóság s jobb keze (hamisságnak) hazugságnak jobbja!
verso 9
Isten, hadd énekeljek Neked új éneket! Hadd muzsikáljak Neked tíz húrú hárfával!
verso 10
Ki a királyoknak szabadítást nyújt; ki elragadta szolgáját, Dávidot a gonosz fegyver elől,
verso 11
ragadj ki engem és ments meg engem az idegen föld fiainak kezéből, kiknek szája hiábavalóságot szól és jobb keze (hamisságnak) hazugságnak jobbja!
verso 12
Hogy fiaink ifjúságukban olyanok legyenek, mint nagy növéső ültetések; lányaink olyanok legyenek, mint sarokpillérek, melyeket templomstílusban faragnak ki.
verso 13
Hogy csőreink telve legyenek, mindenféle fajtát szolgáltatók; nyájaink ezrével szüljenek, megtízezerszeresedve legelőinken;
verso 14
marháink vemhesek legyenek; omlás, kiköltözés, kiáltozás ne legyen utcáinkon!
verso 15
Boldog az a nép, amelynek így megy sora! Boldog az a nép, amelynek Jahve az Istene!
Libros
