A zsoltárok
Salmo 139
verso 1
A karvezetőnek, Dávidtól, zenekísérettel.
Oh Jahve, Te kikutatsz és ösmersz engemet!
verso 2
(Te tudod, hogy ülök, vagy felkelek) Te ösmered meg ülésemet és fölkelésemet; távolról érted, hogy mivel foglalkozom.
verso 3
Szóró lapátra veszed ösvényemet és megtelepedésemet; érdeklődéssel kíséred minden utamat.
verso 4
Mert egyetlen szó sem kerül ajkamra melyet Te, Jahve, mindenestől nem ismernél.
verso 5
Hátul is, elől is megszorítottál és rám helyezted Markodat!
verso 6
Oh csodálatos ismeret, mely felülmúlja felfogásomat! Túl meredek nekem – nem bírok vele!
verso 7
Hová menjek Szellemed elől?! Hová keljek át orcád elől?!
verso 8
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetem ágyamat, ott lellek!
verso 9
Ha a hajnal szárnyát venném föl, ha a tenger szélén vennék lakást,
verso 10
ott is Kezed nyugtatna le, oda is Jobbod ragadna el!
verso 11
Ha így szólanék: Bárcsak a sötétség (fedezne el) nyomna alá s a világosság éjszakává változnék át mögöttem!:
verso 12
a sötétség nem volna Neked sötét, az éjszaka nappalként ragyogna s a sötétség olyan volna, mint a fény!
verso 13
Hiszen Te készítetted vesémet; anyám méhében Te szőttél engemet!
verso 14
Magasztallak, hogy ez oly félelmetesen sikerült! Csodásak alkotásaid, lelkem ennek nagy ismerője!
verso 15
Csontjaim nem voltak rejtve Előled, mikor rejtekben készültem, a föld mélyében kialakultam.
verso 16
Mikor méhmagzat voltam, Szemed látott; könyvedben minden tagom föl volt jegyezve; időkön át (alakultak) készültek, amikor még egy sem volt látható közülök!
verso 18
Mily drágák nekem elgondolásaid, oh Isten! Mily hatalmasak összegezéseik!
verso 18
Ha meg akarnám számolni őket, többen vannak a fövenynél! Ha felébredek, még Veled vagyok!
verso 19
Oh bár megölnéd az elvetemültet, oh Isten! Vérengző emberek, távozzatok el tőlem!
verso 20
Ők azok, akik keserő, lázadó teret szőnek Ellened; kik hiában veszik ajkukra Nevedet! Oh a Te ellenségeid!
verso 21
Ne gyűlöljem-e azokat, oh Jahve, akik Tégedet gyűlölnek? Ne utáljam-e azokat, akik Ellened fölkelnek?!
verso 22
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
verso 23
Kutass át, oh Isten és ösmerd meg szívemet! Próbálj ki engem s ösmerd meg gondolataim menetét!
verso 24
Lásd meg, hogy van-e bennem fájdalomba vivő út! Örökkévaló úton vezess engem!
Libros
