A zsoltárok

Salmo 106


Capítulos:


verso 1

Magasztaljátok Jaht! (Halleluja!) Adjatok hálát Jahvénak, mert jó, mert örökké tart kegyelme!


verso 2

Ki mondhatná el Jahve erejének alkotásait?! Ki hirdetné el minden dicséretét?


verso 3

Boldogok azok, akik a jogot megőrzik! Boldog az, aki az igazságosságot munkálja minden időben!


verso 4

Emlékezzél meg rólam, Jahve azért, mert tetszésedet találod népedben; látogass meg engem szabadításod órájában,


verso 5

hogy nézhessem választottaidnak jó dolgát; hogy örvendhessek nemzetednek örömén és örökségeddel együtt magasztalhassalak Téged.


verso 6

Vétkeztünk atyáinkkal együtt, fonákságot tettünk, elvetemedtünk!


verso 7

Atyáink Egyiptomban csodáidon nem lettek okosabbak, sok kegyelmedről meg nem emlékeztek, fellázadtak a tengernél, a Sástengernél.


verso 8

De megszabadította őket Nevéért, hogy megismertesse velök erejét.


verso 9

Fenyegetve szólt rá a Sástengerre s az kiszáradt; aztán átvezette őket a vizek mélységein, mintha a pusztában járnának.


verso 10

Aztán megszabadította őket a gyűlölködők kezéből, megváltotta őket az ellenség kezéből.


verso 11

Szorongatóikat a tenger fedte el: egy sem maradt meg közülök!


verso 12

Hittek szavainak, énekelték dicséretét;


verso 13

de gyorsan elfelejtették cselekedeteit, nem várták meg tervét;


verso 14

hanem nagy kívánságra gerjedtek a pusztában s a sivatagban megkísértették Istent.


verso 15

Megadta kívánságukat s lelkükre küldte a sorvadást.


verso 16

A táborban féltékenykedtek Mózesre s a Jahvénak szentelt Áronra;


verso 17

de megnyílt a föld és elnyelte Dátánt és elfeledte Abirám gyülekezetét.


verso 18

Aztán tűz égette gyülekezetüket és lángok kapták el az elvetemülteket.


verso 19

A Hóreben borjút készítettek, egy öntött szobor előtt borultak le.


verso 20

Elkeserítették dicsőségüket egy füvet evő bika képmásával.


verso 21

Elfeledkeztek szabadító Istenükről, ki nagy dolgokat vitt véghez Egyiptomban,


verso 22

csodálatos dolgokat Chámnak a földén, félelmetes dolgokat a Sástengernél.


verso 23

Már kipusztításukról beszélt, ha választotta, Mózes oda nem állt volna a résbe Elébe, hogy fordítsa vissza haragját s ne pusztítson.


verso 24

Megvetették a kívánt földet, nem hittek szavának;


verso 25

rágalmakat mondtak sátoraikban, nem hallgattak Jahve szavára.


verso 26

Ekkor rájok emelte kezét, hogy elhullassa őket a pusztában,


verso 27

hogy magvukat a nemzetek közé szórja, hogy őket szétszórja az országokban.


verso 28

Odakötötték magukat a fajtalankodás Báljához és a halottaknak áldozott húst ették.


verso 29

Cselekedeteikkel bántalmat szereztek és csapás sújtotta őket.


verso 30

Közbenjárónak odaállt Fineás és a csapás elé gátat vetett.


verso 31

Ezt igazságosságul számították neki, nemzedékről nemzedékre örökre.


verso 32

Haragra ingereltek a Versengés vizeinél és Mózes szenvedett kárt miattuk,


verso 33

mert elkeserítették szellemét és meggondolatlanságra vitték ajkát.


verso 34

Nem pusztították el a népeket, melyekről Jahve szólt nekik.


verso 35

Elkeveredtek a nemzetek közé s eltanulták cselekedeteiket.


verso 36

Szolgálták bálványszobraikat s ezek tőrré lettek számukra.


verso 37

Megáldozták fiaikat és leányaikat az ördögöknek.


verso 38

Ártatlan vért ontottak ki, fiaiknak és leányaiknak vérét, kiket Kanaán bálványszobrainak megáldoztak és szentségtelenné lett a föld a vér miatt.


verso 39

Tisztátalanokká tették őket cselekedeteik, paráznákká kicsapongásaik.


verso 40

Ekkor felgyulladt Jahve haragja népe ellen és megutálta örök birtokát.


verso 41

Odaadta hát őket a nemzetek kezébe, gyűlölőik uralma alá kerültek;


verso 42

ellenségeik nyomorgatták őket, kezük alá alázták őket.


verso 43

Sokszor megmentette őket; de ők szándékaikkal fellázadtak, bűneik által mélyre süllyedtek.


verso 44

A szorongattatásban rájuk tekintett, meghallgatva kiáltásukat.


verso 45

Megemlékezett értük szövetségéről s nagy kegyelmének megfelelően megszánta őket.


verso 46

Irgalomra indította irántuk mindazokat, akik (fogságra vitték) fogva tartották őket.


verso 47

Jahve, mi Istenünk, szabadíts meg minket, gyűjts össze a nemzetek közül, hogy (hálát adhassunk) magasztalhassuk szentséges Neved(nek)et s dicséretedet dicsekvésünkké tegyük!


verso 48

Áldott legyen Izráel Istene, Jahve, az örök korszaktól az örök korszakig!
Mondja az egész nép: Ámen! Halleluja!

Capítulos:


Libros