A zsoltárok
Salmo 77
verso 1
A karvezetőnek, (Jedutunra), magasztalásra, Ászáftól, zenével.
verso 2
Szám jusson Istenhez! Hadd kiáltsak hangosan Istenhez, hogy meghallgasson!
verso 3
Szorongattatásom napján az Urat kerestem; éjjel ki van nyújtva a kezem és meg nem lankad, lelkem nem akar megvigasztalódni.
verso 4
Hadd emlékezzem Istenről, hadd elmélkedjem, hadd tűnődjem! Szellemem befüggönyöződik. (Hangosabban!)
verso 5
Szemem pilláit megragadtad: indításokat kapok, nem tudok beszélni!
verso 6
Gondolatomba idézem az ősidőktől telő napokat, az örök esztendőket.
verso 7
Hadd emlékezzem éjjeli melódiáimra; hadd tűnődjem el szívem társaságában; hadd kutasson a szellemem:
verso 8
vajon (örökké) korszakokon át eltaszít-e az Úr s nem fogja (többé) újra kedvét találni bennünk?
verso 9
Örökre megszűnik kegyelme? (Szavának) Ígéretének most már minden nemzedékre vége?
verso 10
Vajon Isten elfelejtkezett kegyelmezni? Haragjában be(zárta talán)gombolta tán irgalmát? (Hangosabban!)
verso 11
Ez az én gyötrelmem: Megváltozott a Magosságosnak jobb keze!
verso 12
Jahve tetteiről emlékezem. Hadd emlékezzem, mily csodás voltál ősidőktől fogva!
verso 13
Hadd elmélkedjem minden cselekvésedről, hadd tűnődjem el nagy tetteiden!
verso 14
Isten, utaid szentségesek! Ki olyan nagy Isten, mint az Isten?!
verso 15
Te csodatevő Isten vagy! Hatalmadról adtál tanítást a népek között!
verso 16
Karoddal megváltottad népedet, Jákóbnak és Józsefnek fiait. (Hangosabban!)
verso 17
Láttak Téged a vizek, oh Isten, láttak Téged a vizek és reszkettek, a mélységek is remegtek.
verso 18
A gomolyfelhők vizet ontottak, a fürtös felhők dörögtek, nyilaid is röpködtek;
verso 19
mennydörgésed zúgott a forgó szélben; villámok világították meg a kerekséget; a föld remegett és rázkódott.
verso 20
A tengeren vitt át utad, a nagy vizeken jártak ösvényeid, de nyomaidat nem lehetett látni.
verso 21
Népedet úgy vezetted, mint egy juhnyájat, Mózesnek és Áronnak kezével.
Libros
