A zsoltárok
Salmo 17
verso 1
Könyörgés, Dávidtól. Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Jahve az igazságos ügyet; figyelj kiáltásomra, vedd füledbe imádságom, melyet nem álnok ajakkal mondok.
verso 2
Bár kijönne orcád elől ítéletem! Bár azokon ragadna meg szemed, akik egyenes úton járnak!
verso 3
Próbára tettél, éjjel meglátogattál, kiolvasztottál, semmit sem találtál; gondolatom nem megy túl azon, amint kimondok.
verso 4
Az ember tetteinek ajkad szavához kell igazodnia: de én őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől.
verso 5
Lábam ragaszkodott a Te keréknyomaidhoz; lépteim nem inogtak.
verso 6
Hozzád kiáltok, mert felelsz nekem, oh Isten!
verso 7
Nyújtsd füledet felém, hallgasd meg mondanivalómat! Tedd csodálatossá rajtunk többféle kegyelmedet, Te, ki megszabadítod azokat, akik menekülést keresnek a Te jobbodnál!
verso 8
Őrizz meg engem, mint szemednek fényét; szárnyad árnyékában rejts el engem
verso 9
az elvetemültek elől, kik rajtam erőszakot tesznek; ellenségeim elől, kik lelkemre törve vesznek engem körül!
verso 10
Hájukkal elzárták szívüket; szájukkal fennhéjázva beszélnek.
verso 11
Lépteinkben most körülfognak; szemüket arra irányozzák, hogy földre terítsenek.
verso 12
Az oroszlán a képe mindegyiknek: az a vágyuk, hogy széttépjenek; az ifjú oroszlán a képük, mely rejtekhelyeken búvik.
verso 13
Kelj föl, Jahve! Menj eléje, teperd le; kardoddal szabadíts meg engem az elvetemülttől;
verso 14
karoddal férfiaktól, oh Jahve, férfiaktól, kik ehez a korhoz tartoznak; kiknek osztályrészük ez életben van; kiknek hasát javaiddal betöltöd; kiknek fiai jóllakottak, s kicsinyeiknek hagyják fölöslegüket.
verso 15
Én igazságban meg fogom látni orcádat, és betelek alakoddal, mikor felébredek!
Libros
