A zsoltárok
Salmo 104
verso 1
Áldjad, én lelkem, Jahvét! Igen nagy vagy Te, Jahve, én Istenem! Fenséget és pompát öltöttél Magadra!
verso 2
A világosságot úgy öltöd Magadra, mint egy köpenyt; az eget úgy feszíted ki, mint egy sátrat.
verso 3
Ő deszkázza alá a vizekkel a mennyei felsőházakat; Ő csinál a felhőkből kocsisort; Ő járkál szelek szárnyán.
verso 4
Angyalait szelekké teszi, szolgáit tűzlánggá.
verso 5
Ő helyezte a földet szilárd alapokra, hogy soha-soha meg ne inogjon;
verso 6
a mélység vizeivel, mint egy ruhával befedte azt, úgyhogy a hegyeken vizek állottak.
verso 7
Szidásod elől elfutottak, mennydörgésed hangjától riadtan menekültek;
verso 8
fölemelkedtek a hegyek, alászállottak a völgyek mostani helyükre, melyet nekik kijelöltél;
verso 9
határt szabtál, hogy azon túl ne menjenek, vissza se térjenek, hogy újra elfedjék a földet.
verso 10
Ő az, aki a forrásokat patakokba (ereszti) küldi, melyek hegyek között csavarognak;
verso 11
azokat isszák a mező összes vadjai; azokból oltják szomjukat a vadszamarak.
verso 12
Mellettük laknak az ég madarai; ágak közül énekelnek.
verso 13
Ő az, aki az égi felsőházakból megáztatja a hegyeket.
verso 14
Ő az, aki füvet sarjaszt a baromnak, veteményt az ember szolgálatára, aki kenyeret hoz elő a földből;
verso 15
bort, mely a gyenge ember szívét megvidámítja; olajjal arcokat fénylőkké tesz és kenyérrel megszilárdítja az ember szívét.
verso 16
Tele isszák magukat Jahve fái, a Libanon cédrusai, amelyeket ültetett;
verso 17
amelyeken madarak fészkelnek, például a gólya, melynek ciprusok képezik a házát.
verso 18
A magos hegyeket a zergéknek, a sziklákat a borzoknak teremtette menedékül.
verso 19
A holdat az ünnepi idők jelzésére teremtette; a napot is, amely ösmeri nyugtának idejét.
verso 20
Beállítod a sötétséget és éjszaka lesz; akkor megmozdul az erdőnek minden vadja;
verso 21
akkor a fiatal oroszlánok zsákmány után bömbölnek, ételüket követelve Istentől;
verso 22
ha a nap fölkél, visszavonulnak és tanyájukon lefeküsznek.
verso 23
Most az ember megy ki, hogy tevékenykedjék, hogy dolgozzék estig.
verso 24
Mily sok a Te alkotásod, Jahve! Mindet bölcsességgel alkottad; a föld telve van teremtményeiddel.
verso 25
Itt van lám a tenger, nagy és széles minden irányban; benne számtalan nyüzsgő lény, kicsiny állatok nagyokkal;
verso 26
rajta hajók közlekednek, a krokodil, melyet Te formáltál, hogy játsszál vele.
verso 27
Mindannyian Te reád várnak, hogy a maga idejében megadd eledelüket.
verso 28
Te adsz neki, ők összegyűjtik; megnyitod Kezedet s betelnek jóval.
verso 29
Ha elrejted orcádat, rémület fogja el őket; ha visszavonod szellemüket, kimúlnak és visszatérnek a porba.
verso 30
Ha elküldöd Szellemedet, megteremtődnek s megújítod a talaj színét.
verso 31
Örökké tartson Jahve dicsősége, örüljön Jahve teremtményeinek!
verso 32
Az, aki ha a földre csak rátekint, az megriad.
verso 33
Hadd énekeljek Jahvénak, amíg csak élek; hadd muzsikáljak az én Istenemnek, amíg vagyok!
verso 34
Legyen kedves Neki tűnődésem; én meg hadd örüljek Jahvénak!
verso 35
Ki fognak veszni a földről a vétkezők és az elvetemültek többé nem lesznek. Áldjad lelkem Jahvét! Hallelu Jah! (Magasztaljátok Jaht!)
Libros
