A zsoltárok
Salmo 39
verso 1
Jedutun karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
verso 2
Elgondoltam: Vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; vigyázok szájamra, szájkosarat rakok rá, míg az az elvetemült jelen van velem!
verso 3
Szótlanul hallgattam, elnémultam a jótól megfosztottan, fájdalomtól elvadultan.
verso 4
Tüzet fogott bensőmben a szívem; amikor tűnődöm, tűz ég bennem; úgy jött a szó nyelvemre.
verso 5
Jahve, tudasd velem végemet, napjaim száma mennyi, mikor szűnöm meg.
verso 6
Íme pár tenyérnyi időt adtál nekem; életem annyi, mint a semmi előtted; csak egy lehelet minden ember, akárhogy áll is. (Hangosabban!)
verso 7
Bizony úgy jár minden ember, mintha árnyék volna; bizony semmiért lármáznak! Kincseket halmoznak fel, s nem tudják, ki gyűjti be őket.
verso 8
És most mire várhatok, Uram! Reménységem benned van!
verso 9
Minden hűtlenségemből szabadíts ki! Ne tégy engem a bolond gyalázkodásának tárgyává!
verso 10
Megnémultam! Számat ki nem nyitom, mert Te cselekedtél!
verso 11
Vedd le rólam csapásodat! Elenyészek, mert kezed megtámadott!
verso 12
Míg a bűnért bünteted, neveled az embert; ami kedves neki, szétmegy kezedtől, mintha moly enné. Bizony lehelet minden ember! (Hangosabban!)
verso 13
Halld meg imádságomat, Jahve! Segítségért kiáltottam, vedd füledbe! Könnyeimmel szemben ne légy néma! Hisz én csak vándor vagyok tenálad, csak idegen, mint összes atyáim!
verso 14
Tekints el tőlem másfelé, hogy felderülhessek, mielőtt elmegyek, és már nem vagyok!
Libros
