A zsoltárok
Salmo 18
verso 1
A karvezetőnek.
Jahve szolgájától, Dávidtól, aki akkor mondotta ezen ének szavait, amikor Jahve őt ellenségeinek kezéből és Saul kezéből megszabadította.
verso 2
Megindulok irányodban, Jahve, én erősségem! – szólott.
verso 3
Jahve az én kősziklám és váram, az én megmentőm! Az én Istenem kősziklám nékem, nála keresek menedéket. Pajzsom Ő, szabadulásom szarva, fellegváram!
verso 4
Azt szólítom, aki dícséretre méltó, Jahvét, és megszabadulok ellenségeimtől!
verso 5
Körülfogtak engem a halál kötelei, Béliál patakjai, megrémítettek.
verso 6
A holtak országának kötelei fogtak körül; előmbe kerültek a halál kelepcéi.
verso 7
Szorultságomban Jahvéhoz kiáltok, Istenemhez folyamodom segítségért: szómat meghallgatja templomából; kiáltásom bejutott eléje, be a fülébe!
verso 8
Erre a föld megrázkódott, és vonaglani kezdett; a hegyek alapjai megrendültek és rázkódtak, mert Ő izzott a haragtól.
verso 9
Orrából füst csapott fel; a szájából jövő tűz emészteni kezdett; izzó széndarabok jöttek ki belőle.
verso 10
Lehajlította az eget, és alászállt; sötét felhő úszott lába alatt.
verso 11
Kerub hátán ült, úgy repült, s a szél szárnyán suhant.
verso 12
A sötétséget használta lepléül, maga körül vonta sátorul a sötét vizet, gomolygó, fürtös felhőt.
verso 13
Az előtte levő fényözönből villám és izzó széndarabok törtek át felhőin.
verso 14
A Mindenható kieresztette hangját; jégesőt, izzó szeneket küldött;
verso 15
elküldte nyilait, szétszórva őket; sok villámát össze-vissza zavarta.
verso 16
Előtűntek a folyammedrek, lelepleződtek a kerekség alapjai a Te fenyegetőzésedtől, Jahve, orrod szelének leheletétől.
verso 17
Lenyúlt a magasból, megragadott engem, kivont a nagy víztömegből;
verso 18
ekkor elragadott ellenségeim és gyűlölőim elől, kik erősebbek voltak nálam.
verso 19
Szerencsétlenségem idején nekem támadtak. És Jahve támaszommá lett!
verso 20
Elvitt engem a messzeségbe, megszabadított engem, mert tetszettem neki!
verso 21
Igazságos voltomhoz képest bánt velem Jahve; kezem tisztasága szerint fizetett nekem,
verso 22
mert Jahve útjait megőriztem és Istenemtől el nem vetemedtem;
verso 23
mert minden ítélete előttem volt, és törvényei nem távoztak el tőlem;
verso 24
őszinte (tökéletes, becsületes) voltam vele szemben, s bűnösségemtől óvakodtam.
verso 25
Igazságos voltomnak megfelelően fizetett nekem Jahve, és úgy, ahogy szeme előtt kezem tisztaságának megfelelt.
verso 26
A kegyessel szemben kegyesnek mutatkozol; az őszinte emberhez Te is őszinte vagy;
verso 27
a tisztával tiszta vagy; a fonákot kijátszod.
verso 28
Mert Te a nyomorultak népét megszabadítod, és a fennhéjázó szemeket lealacsonyítod.
verso 29
Mert Te adsz fényt szövétnekembe, és Te deríted fel fel sötétségemet, Jahve, én Istenem!
verso 30
Mert veled sereget török össze, Istenemmel kőfalon ugrom át!
verso 31
Isten útja tökéletes, Jahve beszéde kipróbált; pajzs Ő mindazoknak, akik nála menedéket keresnek!
verso 32
Mert ugyan kicsoda volna Isten Jahvén kívül?! Ki volna még kőszikla a mi Istenünk mellett?!
verso 33
Amellett az Isten mellett, aki engem erővel övez fel, aki útját tökéletessé teszi;
verso 34
aki lábamat szarvasünőkéhez hasonlóvá teszi; ki felállít magaslataimra;
verso 35
kezemet harchoz edzi, hogy karom az ércíjat kifeszíthesse;
verso 36
szabadításod pajzsát adja nekem; karod támogatott, hozzám hajolásod naggyá tett.
verso 37
Tágas tért szereztél lépteimnek; bokáim nem ingadoztak;
verso 38
üldöztem ellenségeimet, és elértem őket, s nem tértem meg, míg nem végeztem velük.
verso 39
Szétzúztam őket, úgyhogy nem tudtak fölkelni, lábam alá buktak.
verso 40
Te a harcra erővel öveztél fel; alám vetetted azokat, akik ellenem támadtak;
verso 41
ellenségeimet hátukkal fordítottad felém; elhallgattattam azokat, akik gyűlöltek,
verso 42
segítségért kiáltottak, de nem volt szabadító; éppen Jahvéhoz, de nem felelt nekik.
verso 43
Olyanná törtem őket szét, mint a széltől fújt por; kiöntöttem őket, mint az utcapiszkot.
verso 44
Megmentettél a nép villongásaitól, nemzetek fejévé tettél engem; olyan nép szolgál, amelyről nem is tudtam.
verso 45
Mihelyt hallanak valamit, engednek nekem; hízelkednek az idegenek.
verso 46
Az idegenek elepednek, és reszketve jönnek elő váraikból.
verso 47
Él Jahve! Áldott az én kősziklám! Legyen felmagasztalva szabadításom Istene!
verso 48
Az az Isten, ki megadja nékem a bosszúállást, ki a népeket alám parancsolja;
verso 49
aki kiragad engem ellenségeim közül! Igen, Te fölemelsz azok közül, akik ellenem fölkeltek, az erőszakos embertől megmentettél!
verso 50
Azért magasztallak a nemzetek között, Jahve, s nevednek lantot pengetek!
verso 51
Ő királyának nagy szabadítást ad, s felkentjének kegyelmet készít, t.i. Dávidnak és magvának – örökre!
Libros
