A zsoltárok
18. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek.
Jahve szolgájától, Dávidtól, aki akkor mondotta ezen ének szavait, amikor Jahve őt ellenségeinek kezéből és Saul kezéből megszabadította.
2. vers
Megindulok irányodban, Jahve, én erősségem! – szólott.
3. vers
Jahve az én kősziklám és váram, az én megmentőm! Az én Istenem kősziklám nékem, nála keresek menedéket. Pajzsom Ő, szabadulásom szarva, fellegváram!
4. vers
Azt szólítom, aki dícséretre méltó, Jahvét, és megszabadulok ellenségeimtől!
5. vers
Körülfogtak engem a halál kötelei, Béliál patakjai, megrémítettek.
6. vers
A holtak országának kötelei fogtak körül; előmbe kerültek a halál kelepcéi.
7. vers
Szorultságomban Jahvéhoz kiáltok, Istenemhez folyamodom segítségért: szómat meghallgatja templomából; kiáltásom bejutott eléje, be a fülébe!
8. vers
Erre a föld megrázkódott, és vonaglani kezdett; a hegyek alapjai megrendültek és rázkódtak, mert Ő izzott a haragtól.
9. vers
Orrából füst csapott fel; a szájából jövő tűz emészteni kezdett; izzó széndarabok jöttek ki belőle.
10. vers
Lehajlította az eget, és alászállt; sötét felhő úszott lába alatt.
11. vers
Kerub hátán ült, úgy repült, s a szél szárnyán suhant.
12. vers
A sötétséget használta lepléül, maga körül vonta sátorul a sötét vizet, gomolygó, fürtös felhőt.
13. vers
Az előtte levő fényözönből villám és izzó széndarabok törtek át felhőin.
14. vers
A Mindenható kieresztette hangját; jégesőt, izzó szeneket küldött;
15. vers
elküldte nyilait, szétszórva őket; sok villámát össze-vissza zavarta.
16. vers
Előtűntek a folyammedrek, lelepleződtek a kerekség alapjai a Te fenyegetőzésedtől, Jahve, orrod szelének leheletétől.
17. vers
Lenyúlt a magasból, megragadott engem, kivont a nagy víztömegből;
18. vers
ekkor elragadott ellenségeim és gyűlölőim elől, kik erősebbek voltak nálam.
19. vers
Szerencsétlenségem idején nekem támadtak. És Jahve támaszommá lett!
20. vers
Elvitt engem a messzeségbe, megszabadított engem, mert tetszettem neki!
21. vers
Igazságos voltomhoz képest bánt velem Jahve; kezem tisztasága szerint fizetett nekem,
22. vers
mert Jahve útjait megőriztem és Istenemtől el nem vetemedtem;
23. vers
mert minden ítélete előttem volt, és törvényei nem távoztak el tőlem;
24. vers
őszinte (tökéletes, becsületes) voltam vele szemben, s bűnösségemtől óvakodtam.
25. vers
Igazságos voltomnak megfelelően fizetett nekem Jahve, és úgy, ahogy szeme előtt kezem tisztaságának megfelelt.
26. vers
A kegyessel szemben kegyesnek mutatkozol; az őszinte emberhez Te is őszinte vagy;
27. vers
a tisztával tiszta vagy; a fonákot kijátszod.
28. vers
Mert Te a nyomorultak népét megszabadítod, és a fennhéjázó szemeket lealacsonyítod.
29. vers
Mert Te adsz fényt szövétnekembe, és Te deríted fel fel sötétségemet, Jahve, én Istenem!
30. vers
Mert veled sereget török össze, Istenemmel kőfalon ugrom át!
31. vers
Isten útja tökéletes, Jahve beszéde kipróbált; pajzs Ő mindazoknak, akik nála menedéket keresnek!
32. vers
Mert ugyan kicsoda volna Isten Jahvén kívül?! Ki volna még kőszikla a mi Istenünk mellett?!
33. vers
Amellett az Isten mellett, aki engem erővel övez fel, aki útját tökéletessé teszi;
34. vers
aki lábamat szarvasünőkéhez hasonlóvá teszi; ki felállít magaslataimra;
35. vers
kezemet harchoz edzi, hogy karom az ércíjat kifeszíthesse;
36. vers
szabadításod pajzsát adja nekem; karod támogatott, hozzám hajolásod naggyá tett.
37. vers
Tágas tért szereztél lépteimnek; bokáim nem ingadoztak;
38. vers
üldöztem ellenségeimet, és elértem őket, s nem tértem meg, míg nem végeztem velük.
39. vers
Szétzúztam őket, úgyhogy nem tudtak fölkelni, lábam alá buktak.
40. vers
Te a harcra erővel öveztél fel; alám vetetted azokat, akik ellenem támadtak;
41. vers
ellenségeimet hátukkal fordítottad felém; elhallgattattam azokat, akik gyűlöltek,
42. vers
segítségért kiáltottak, de nem volt szabadító; éppen Jahvéhoz, de nem felelt nekik.
43. vers
Olyanná törtem őket szét, mint a széltől fújt por; kiöntöttem őket, mint az utcapiszkot.
44. vers
Megmentettél a nép villongásaitól, nemzetek fejévé tettél engem; olyan nép szolgál, amelyről nem is tudtam.
45. vers
Mihelyt hallanak valamit, engednek nekem; hízelkednek az idegenek.
46. vers
Az idegenek elepednek, és reszketve jönnek elő váraikból.
47. vers
Él Jahve! Áldott az én kősziklám! Legyen felmagasztalva szabadításom Istene!
48. vers
Az az Isten, ki megadja nékem a bosszúállást, ki a népeket alám parancsolja;
49. vers
aki kiragad engem ellenségeim közül! Igen, Te fölemelsz azok közül, akik ellenem fölkeltek, az erőszakos embertől megmentettél!
50. vers
Azért magasztallak a nemzetek között, Jahve, s nevednek lantot pengetek!
51. vers
Ő királyának nagy szabadítást ad, s felkentjének kegyelmet készít, t.i. Dávidnak és magvának – örökre!
Könyvek
