A zsoltárok
90. zsoltár
Negyedik könyv
1. vers
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
Uram, nemzedékről nemzedékre Te voltál menedékünk!
2. vers
Mielőtt hegyek születtek volna s vajúdásból előhoztad volna a földet és a kerekséget, korszakról korszakra Te Isten voltál.
3. vers
Te visszatéríted a gyenge embert, hogy újra por legyen; így szólsz: Térjetek vissza, embernek fiai!
4. vers
Mert a Te szemedben ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap: tova tűnik és mint az éjszakában egy őrváltás.
5. vers
Elmostad őket, olyanná lettek, mint egy reggeli álom, mint az újra sarjadó fő:
6. vers
reggel kivirágzik, sarjad; este elhervad, elszárad.
7. vers
Hiszen mi is a véghez jutottunk, haragod heve miatt riadozunk;
8. vers
bűnünket Magad elé helyezted, rejtett bensőnket orcádnak fényébe!
9. vers
Napjainkat haragod pergeti; éveink elmúlnak, mint (gondolataink) tűnődéseink.
10. vers
Éveink ideje hetven esztendőt tesz ki, és ha erőben telik el, nyolcvan esztendőt s amivel eldicsekedhetik, vesződség és hiábavalóság; gyorsan tovarohan, azután elsötétedünk!
11. vers
Ki ismerné haragod erejét és kitörő indulatodat úgy, ahogy azt félni kell?!
12. vers
Taníts minket napjainkat számon tartani, hogy bölcs szívet szerezzünk!
13. vers
Térj vissza, Jahve! Meddig tart ez még?! Légy szánalommal szolgáid iránt!
14. vers
Elégíts meg reggelenkint kegyelmeddel s mi ujjongani, örülni fogunk minden napon!
15. vers
Örvendeztess meg annyi napon, ahányszor aláhajlítottál minket; annyi éven át, ahányszor bajt láttunk!
16. vers
Hadd jelenjék meg szolgáidnak, amit cselekszel; dicsőséged is azok fiainak!
17. vers
Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek kedvessége rajtunk! Kezének munkája támogasson minket, támogassa a mi kezünk munkáját!
Könyvek
