A zsoltárok

Fejezetek:

… 61 62 63 64 65 …   ⇤ ← 63 → ⇥

1. vers

Zenekísérettel, Dávidtól, mikor a Juda pusztájában volt.

2. vers

Isten, az én Istenem vagy Te, téged kereslek, rád szomjazik a lelkem, eleped utánad a húsom a szomjú, epedő földön, hol nincs semmi víz!

3. vers

Így tekintettem utánad szent helyeden, hogy meglássam erődet és dicsőségedet!

4. vers

Mert kegyelmed jobb az életnél. Ajkam magasztal téged.

5. vers

Így akarlak magasztalni életemen át; nevedben bízva fölemelem kezemet.

6. vers

Mint zsírban és kövérségben, gyönyörködik a lelkem; ajkam ujjong, szájam magasztal.

7. vers

Ha fekhelyemen rád emlékezem, az éjszakai őrváltások idején rólad tűnődöm,

8. vers

hogy segítségem voltál, és szárnyad árnyékában ujjonghatom.

9. vers

Rajtad csüng szorosan a lelkem, míg jobbod támogat engem!

10. vers

Azok, míg saját vesztükre lelkemre törnek, a föld alsó részeibe mennek;

11. vers

kardélre hányják őket, sakálok zsákmányává lesznek.

12. vers

Ám a király Istenben fog örvendeni; magasztalásra lel mind, aki rá esküszik, mert a hazugok száját betömik.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150