A zsoltárok
74. zsoltár
1. vers
Tanító költemény, Ászáftól.
Isten, mért taszítottál el minket örökre?! Mért füstöl haragod legelőd juhai ellen?!
2. vers
Emlékezzél gyülekezetedre, melyet az ősidőben szereztél, melyet megváltottál, hogy örökölt törzsed legyen; a Sion hegyére, ahol lakást vettél!
3. vers
Emeld lépteidet az örök romok felé: a szentélyben mindent megrontott az ellenség!
4. vers
Szorongatóid ott üvöltöttek összejöveteleiden belül; jelvényekül a maguk jelvényeit helyezték el.
5. vers
Úgy válik majd ismertté, mint favágó, ki a fák sűrűjébe megy, hogy ott fejszéket emeljen.
6. vers
Már faragványait vágják szét baltával és fejszével együtt;
7. vers
szentélyeidre tüzet bocsátanak; Nevednek lakhelyét a földig szentségtelenítik.
8. vers
Szívükben ezt gondolják: Verjük le őket együtt! Fölégették Istennek minden gyülekező helyét (az országban) a földön.
9. vers
Jelvényeinket nem láttuk többé; próféta nem volt több. Nincs nálunk senki, aki tudná, meddig tart ez.
10. vers
– Oh Isten, meddig gyalázkodik a szorongató? Mindig fogja káromolni Nevedet az ellenség?
11. vers
Miért vonod vissza kezedet, és pedig jobbodat?! Vond ki kebledből! Végezz!
12. vers
Mégis csak Isten az én királyom ősidőktől fogva, ki annyiszor szabadított a földön!
13. vers
Hatalmaddal Te törted meg a tenger erejét; Te zúztad össze a szörnyek (sárkányok, nagy vízi kígyók) fejét a vizeken!
14. vers
Te morzsoltak szét a krokodilok fejét s adtad eledelül a pusztalakó népnek;
15. vers
Te fakasztasz forrást és patakot; Te szárítasz ki (állandó vizű) folyton folyó folyókat!
16. vers
Tiéd a nappal és Tiéd az éjszaka is! Te rögzítettél fényforrást és napot!
17. vers
Te határoztál meg mindenféle határt a földön: nyarat és őszt; te formáltad őket!
18. vers
Emlékezzél erre: ellenség káromolja Jahvét s bolond nép szidja Nevét.
19. vers
A vadállatnak ne add oda galambod lelkét; nyomorultjaidnak életéről ne feledkezzél meg örökre!
20. vers
Tekints a szövetségre! A föld sötét rejtekei telve vannak erőszak tanyáival.
21. vers
Az összetörtet ne hagyd visszamenni megszégyenülten; ellenkezőleg, a nyomorult és szegény dicsérjék Nevedet!
22. vers
Kelj föl, oh Isten! Pereld pereidet! Emlékezzél a gyalázatra, amellyel a bolond minden nap illet!
23. vers
Ne feledkezzél meg a lármáról, melyet ellenségeid ütnek, azoknak kiáltozásáról, akik Ellened támadnak szüntelen!
Könyvek
