A zsoltárok

Fejezetek:

… 140 141 142 143 144 …   ⇤ ← 142 → ⇥

1. vers

Tanító költemény, Dávidtól. A barlangban léte alatt írta. Imádság.

2. vers

Szavam Jahvéhoz szól: kiáltok! Szavam Jahvéhoz szól: esedezem!

3. vers

Tűnődésem tartalmát kiöntöm Eléje, szorongattatásomat Orcája előtt megjelentem.

4. vers

Mikor szellemem aléltan ült rajtam – hiszen Te ismered utamat – ösvényemre, melyen mennem kell, kelepcét ástak el számomra.

5. vers

Tekints jobbra és lásd meg, hogy senkim sincs, aki megösmerne! A menekvés lehetősége elveszett számomra; senki sem kérdezősködik lelkem felől!

6. vers

Hozzád kiáltottam, oh Jahve! Azt mondtam: Nincs menedékem, osztályrészem az élőknek földén!

7. vers

Figyelj (síró szavamra) sírásomra, mert nagyon lehanyatlottam! Ments meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam!

8. vers

Vidd ki lelkemet a tömlöcből, hogy Neved magasztalhassam! Körül fognak venni az igazságosak, ha jól téssz velem!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150