A zsoltárok
55. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, húros hangszerre, tanító költemény, Dávidtól.
2. vers
Isten, halld meg könyörgésemet, és ne rejtőzzél el imádságom elől!
3. vers
Figyelj rám, s felelj nekem!
3. vers
Tőnődésemben ide-oda csapongok, és majdnem megzavarodom
4. vers
az ellenség lármájától, az elvetemültek tombolása miatt, kik veszedelmet gördítenek rám, és dühösen harcolnak ellenem.
5. vers
Bensőmben vonaglik a szívem, halálos rémségek szakadtak rám!
6. vers
Félelem és remegés szállottak meg, borzadás ül rajtam.
7. vers
Azt mondom erre: bár szárnyam volna, mint a galambnak, elrepülnék, és másutt telepedném meg!
8. vers
Igen, messze repülnék, és a pusztán laknék! (Hangosabban!)
9. vers
Menedékhelyre sietnék, távol a ragadó széltől, a vihartól…
10. vers
Nyeld el őket, Uram, hasítsd szét nyelvüket, mert erőszakot és perpatvart látok a városban!
11. vers
Nappal és éjjel körüljárják azt kőfalain; bensejében pedig semmirekellőség és vesződés van.
12. vers
Gonoszság van a bensejében, piacát az elnyomás és csalás nem hagyják el.
13. vers
Hiszen nem ellenség gyaláz engemet, azt elviselném! Nem gyűlölködő ellenfelem emelkedik fölém, attól elrejtőzném!
14. vers
Hanem te, a velem egy sorban levő ember, társam, ismerősöm,
15. vers
akivel édes közösségben éltünk, akivel zajos menetben jártuk Istennek házát!
16. vers
Halál törjön rájuk! Élve szálljanak alá a Holtak Országába! Mert gonoszság van házaikban, bensejükben.
17. vers
Én Istenhez kiáltok, s Jahve meg fog engem szabadítani!
18. vers
Este, reggel, délben tűnődöm, elmélkedem, s Ő meghallja szómat!
19. vers
Békességre váltotta meg lelkemet, hogy ne közeledhessenek hozzám, mert sokan álltak mellém.
20. vers
Isten meg fog hallgatni, s megalázza őket Az, aki ősidőtől trónol! (Hangosabban!) Rájuk nem jön jobbulás: az Istent nem félik!
21. vers
Kezét azokra emelte, kik békességben vannak vele; megszentségtelenítette szövetségét.
22. vers
Mint a vaj, olyan lágyak szája kedveskedései; de szíve harc! Puhábbak a szavai az olajnál, ám villogó pengék azok!
23. vers
Vesd Jahvéra, Ő szeret téged; megtart egyenesen, nem engedi örökké ingadozni az igazságosat!
24. vers
Te, Isten, alá fogod taszítani a legmélyebb verembe a vérengző és csalárd embereket, napjaiknak felét sem érve el; én azonban bízom benned!
Könyvek
